🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Esterházy
következő 🡲

Esterházy Bálint József, Valentin comte d'Esterházy, fraknói, gr. (Kassa, Abaúj vm., 1705. febr. 2.-Dieburg, 1743. júl. 2.): brigadéros. - ~ Antal, a Rákóczi-szabharc tábornagyának fiaként 1711-től lengyo-i, 1716: oszmán birod. emigrációban, 1721: kapitány Bercsényi Lászlónak a fr. hadsereg kötelékében szervezett huszárezredében, 1727: alezr., 1733: ezredtulajdonos, 1735: fölállította önálló huszárezredét, ennek élén az 1743. VI. 27-i dettingeni csatában halálosan megsebesült; helytállásáért elnyerte a →Szent Lajos-rendet és a brigadérosi kinevezést, amit már nem tudott átvenni. Mint a későbbi 2. fr. huszárezred alapítójának, a jogutód mai 2. ejtőernyős ezred ápolja hagyományát. Z.J.

Esterházy Bálint László, Valentin comte d'Esterházy, fraknói, gr. (Vigan, Fro., 1740. okt. 22.-Grodek, Orosz-Lengyo., 1805. aug. 4.): generális. - Bálint József fia, majd Bercsényi László adoptálta. 1756: kapitány a Bercsényi-huszárezredben, 1761: alezr. a Chamborand-huszárezredben, 1762: a Légion Royale-vértesezred vezénylőezr-e, 1764: tulajdonosezr. kinevezéssel önálló huszárezredet alapított, 1770: brigadéros, elnyerte a →Szent Lajos-rend lovagkeresztjét, 1778: Bretagne és Normandia h. lovassági parancsnoka, 1780: generális, 1781: Rocroi katonai kormányzója, 1783: kitüntették a Szent Mihály és a Szent Lélek rend lovagkeresztjével, 1787: a Fr. Udvari Haditanács tagja, 1789: kir. biztos a rendi gyűlésen, 1791: royalistaként és főleg Mária Antoinette fr. kirné bizalmasaként XVI. Lajos megbízásából Szentpétervárra utazott, s haláláig nem tudott visszatérni. Mint a későbbi 3. fr. huszárezred alapítójának, a jogutód mai 3. ejtőernyős ezred viseli nevét. Z.J.

Esterházy György, galánthai, gr. (†Párkány mellett, 1663. aug. 9.): germanikus, kanonok. - Nagyszombatban a nemesi konviktusban tanult. 1650. IX. 17: a 4 kisebb rend fölvétele után lett a CGH növ-e. 1654. V. 15: papként tért haza, VIII. 3: esztergomi knk., 1655. I. 14: gömöri főesp., 1658. IV. 30: szentgyörgymezei, 1661. IV. 29: szentistváni prép. Az esztergomi kápt. katonaságának kapitánya volt, a törökök elleni harcban esett el. - M: Mese Consagrato a Maria Madre degli agonizzanti. Róma, 1654. 88

Szinnyei II:1448. (samandriai cpp. - M: Rosae Coelestes) - Pallas VI:458. (szendrői cpp.) - Kollányi Esztergom, 1900:271. (sem pppségéről, sem írói munkáiról nem írt!) - Veress II:50.

Esterházy Imre, galánthai, 1715-től gr., OSPPE (Vágújhely, Nyitra vm., 1663. nov. 5.-Pozsony, Pozsony vm., 1745. dec. 6.): rendfőnök, hercegprímás-érsek. - Nagyszombatban, Sopronban tanult, 1680. VII. 25: lépett a r-be. Bánfalun (Moson vm.) novíc., Bécsújhelyen tanult fil, 1683. XI. 18: a CGH növ-e lett. 1687. X. 13: diákonusként tért haza, 1688. II. 15: pappá szent. Lepoglaván 1689-92: a fil, 1694-95: az erkölcsteol., 1696: Nagyszombatban a teol. tanára, 1695: a remetei zárda kormányzója, 1702: a m. pálosok rfőn-ké választották. 1706. X. 15: váci mpp. Keresztély Ágost érs. Pozsonyban 1708. III. 4: pp-ké szent. 1708. X. 10: zágrábi mpp. Nagy része volt abban, hogy a horvát rendek 1712: elfogadták a Pragmatica Sanctiót. 1723. I. 17: veszprémi mpp. és Veszprém vm. főispánja. Barokk stílusban újjáépíttette a kápt-nal együtt a szegyh-at s ellátta 4 haranggal. 1725. IX. 1: esztergomi érs-prím. 1727: kapta a palliumot. ~ építtette a pozsonyi szegyh-hoz 1732: az Alamizsnás Szt János-kpnát, s a Szt Erzsébetről nev. apácák ktorát, tp-át és kórházát, egyh. és művelődési célokra kb. 2 millió Ft-ot költött. ~ koronázta m. kirnővé 1741. VI. 25: Mária Teréziát. ~ készíttette el Donner Rafaellel a pozsonyi Szt Márton-tp. főoltárának lovasszobrát, támogatta költőrokonát, Amade Lászlót. - M: Theses theologicae, De Jure et Dominio... Nagyszombat, 1696. - Alamisnás Szt Jánosnak Alexandriai patriarkának élete. Pozsony, 1732. - Utóda Vácott 1708. XII. 1: Kollonics Zsigmond, Zágrábban 1723. VIII. 23: Branjug György, Veszprémben 1726. V. 26: Acsády Ádám; Esztergomban 1745. XII. 6: széke üres, utóda 1751. VII. 30: Csáky Miklós gr. 88

Mendlik 1864:29. (64.) (1725-45: esztergomi érs.); 50 (74.) (s.v. Eszterházy; 1723-25: veszprémi pp.); 74. (1706-08: váci pp.); 117. (1708-45: zágrábi pp.) - Schem. Zagr. 1870:XIII. (69.) - Gams 1873:384. (1707. VII. 25-1708. X. 9: váci pp.); 388. (1708-1723. I. 17: zágrábi pp.); 387. (1723. I. 17-1725: veszprémi pp.); 381. (1725-†1745. XII. 6: esztergomi érs.) - Matkovič 1888:XV. (LXIV.) - Zelliger 1893:111. (*Galánta, dec. 17.) - Pallas VI:458. (cseszneki ágból!) - Szinnyei II:1448. (*dec. 17.) - Chobot II:606. - Veress II:81. (*Vágújhely, nov. 5.) - Kisbán 1940:462. - Veress 1941:290. - Meszlényi 1970:50. - Schem. Strig. 1982:64. - Pfeiffer kz. 23. - Kolarić 1995:383. (Arck., címer)

Esterházy Imre Gábor, galánthai, gr. (Szombathely, Vas vm., 1689. máj. 4.-Nyitra, 1763. nov. 29.): megyéspüspök. - Sopronban, 1706: a Pázmáneumban tanult, rátóti prép., 1708. X. 19: a CGH növ-e lett. 1711. V. 2: betegség miatt szubdiákonusként hazatért. Fölszent. után 1713. III. 10: pozsonyi knk., sasvári főesp., 1727. IV. 22: esztergomi knk., 1729: dóriai fszt. pp. és az esztergomi érs. spp-e. 1733. XII. 17: nagyprép. 1740. XI. 5: nyitrai mpp., székét 1741. XI. 19: foglalta el. A pp-várban szobrot állíttatott a Bold. Szűz tiszt-ére, 1760: gazdag ornátust ajándékozott a szegyh. kincstárának; tp-okat építtetett Mocsonokon, Zséren, Szombathelyen, Dömösön. - Utóda Nyitrán 1764. I. 1: Gusztinyi János, aki 1762 óta spp-e volt.  88

Schem. Strig. 1859:3. (5.) - Nagy IV:93. - Mendlik 1864:56. (58.) (1740-73: pp.) - Gams 1873:376. (1740. XII. 7-†1763. XI. 18 k.: pp.) - Zelliger 1893:112. (†nov. 19!) - Kollányi 1900:340. (†nov. 29.) - Veress II:114. (Esztergom, nov. 29! és Mo. kancellárja!) - Gulyás VII:786. (†nov. 19. A Zelliger és Kollányi szerint nyomtatásban megj. nyitrai székfoglaló beszédet sem G., sem a Mo. bibliogr-ja 1712-1860 c. mű nem közli!)

Esterházy Károly, galánthai, gr.    →Eszterházy Károly

Esterházy Krisztina Jozefa (1663. okt. 8.-Kismarton, Sopron vm., 1728. dec. 7.): ágostonrendi apácák fejedelemasszonya. - Pál nádor és Esterházy Orsolya leánya. 9 é. korától a kirchbergi (Alsó-Au.) ágostonrendi ktorban nevelkedett. Atyja 1679: alapította a kismartoni ktort a kirchbergi mintájára, a 16 é. ~ társaival oda költözött. Ekkor kapta a ktor védősztjéről, Szt Józsefről a Jozefa nevet. 1682: édesanyja meghalt, ettől kezdve testvérei nevelésének gondja rá hárult. Hatására 3 testvére is követte a ktorba, sőt nagybátyja, Ferenc leányai is ~ példáján lettek apácák. Ebben az időben 5 Esterházy-lány élt a ktorban mint szerz-nő. 1693: fejedelemassz. A ktor jelentős alapítványokat kapott, pl. Széchenyi György pp-től 10.000 Ft-os végrendeleti hagyatékot. A vagyonosodással meglazult a ktor fegyelme, ezért Keresztély Ágost győri pp. szorgalmazására 1701: szigorították rendszabályaikat. Az apácák lelkiéletét Guzman Dániel OFM tartfőn. s a város plnosa, Márkl Mátyás gondozta. Utóbbi honosította meg a ktorban a 40 órás sztségimádást. 1713: a hatalmas pestisjárványt átvészelték. - Fejedelemasszonyként különösen bölcsességét és szelídségét dicsérték. D.M.

Eszterházy János: Az E. család és oldalágainak leírása. Bp., 1901. - Mohl Adolf: Hg. E. K. J. a kismartoni szt ágostonrendi kanonokapácák fejedelemasszonya 1663-1728. Sopron, 1937.

Esterházy László, galántai gr. (Alsópaty, Vas vm., 1762. jún. 12. - Szomolnok, Szepes vm., 1824. szept. 11.): megyéspüspök. - A teol-t Pozsonyban végezte. 1792. VIII. 26: pappá szent., kp., majd ppi titkár. 1796: Abaliget, 1797: Dunaföldvár plnosa, 1802: a pécsi szem. rektora, koppánymonostori apát, 1802: pécsi knk. és ppi helynök, 1810. XII. 19: kinev., 1811. IV. 6: megerősített rozsnyói mpp. 1815. VII. 23: Kassán pp-ké szent. 1816: líceumot alapított, 1821. XI. 4: egyhm. zsin-ot rendezett. - Beszédei: A sztségnek és tiszteletnek arany koronájával megdicsőített fejedelem. Bécs, 1804. - Pásztori beszédek. Kassa, 1815. - Utóda Rozsnyón 1825. IX. 4: Lajcsák Ferenc.  88

Schem. Qu. 1857:53. - Mendlik 1864:106. (1811-25: mpp.) - Gams 1873:378. (6.) - M. Sion 1892:619. - Szinnyei II:1455. - Schem. Rosn. 1901:17. (5.) - Ritzler-Sefrin VII:325. (†Sopron, 1769. jún. 10. ker. n.)

Esterházy László Pál, galántai, gr., OSPPE (Alsópaty, Vas vm., 1730. máj. 23. ker. n.-Mohács, 1799. nov. 7.): megyéspüspök. - 1746: lépett a r-be. 1749. X. 27-től Rómában tanult, ahol drált. 1753. IV. 26: pappá szent. A r-ben újoncmester és teol. tanár. 1761: és 1764. IX. 23: tartfőn., 1769: a r. generálisa. 1776: a r. föloszlatása után Vácott knk. és helynök, fszt. sebastopoli pp., 1780. VI. 23: pécsi mpp. 1781. V. 30: kapta meg a palliumot. A spp-e Országh András. Bővíttette a ppi palotát, Szentlászlón nyári lakot építtetett. 1785: Győrből áttelepíttette a jogakad-t Pécsre. - M: Szt Ignác pátriárkának, SJ szerzőjének dicsérete. Nagyszombat, 1756. - Kortanai Szt Margitnak csudálatos megtérése. Sopron, 1757. - Választott edény. Nagyszombat, 1758. - A mennyei jegyes galambja, azaz Szűz Szt Klára. Uo., 1759. - A sas-vári csudálatos képnek az új tp-ba való áttételekor. Kolozsvár, 1763. - Pécsett széke 1800: üres, utóda 1807. VIII. 1: Görgey Márton. T.E.

Haas 1845:289. (69.) - Schem. Qu. 1857:34. (69.); 1934:8. - Mendlik 1864:64. - Gams 1873:377. (69.) (utóda 1808: Király József) - Brüsztle I:504. - M. Sion 1892:619. - Szinnyei II:1454. (†nov. 7.) - Chobot 19917:738. (Alsópály!, †nov. 4.) - Veress II:175. (máj. 29.)

Esterházy Miklós, galántai, gr. (Galánta, Pozsony vm., 1582. ápr. 8.-Nagyhöflány, 1645. szept. 11.): nádor. - Szülei protestánsok voltak. Nagyszombatban tanult, 1601: katolizált, ezért atyja, Ferenc gr., pozsonyi alispán kitagadta. Otthonát elhagyva Mágócsi Ferenc kassai kapitány katonájaként szolgált, 1611: feleségül vette özv. Dersfi Orsolyát. II. Mátyás kapitánnyá nevezte ki. 1614: a linzi gyűlésen m. követ. Része volt egykori hitokt-jának, Pázmány Péternek érs. kinevezésében is. 1617: beregi, 1618: zólyomi főispán, titkos tanácsos, majd főudvarmester. 1619: részt vett a nagykárolyi béketárgyaláson, a hainburgi tárgyaláson, majd a nikolsburgi béke megkötésében. Ezután kamarás, országbíró, Érsekújvár és a bányavárosok kapitánya. 1623: a Nyitra folyónál győztes csatát vívott. 1624 őszén a soproni prot. ogy. nádorrá választotta. II. Ferdinánd Fraknó várával ajándékozta meg. Később harcolt Bethlen Gábor és I. Rákóczi György ellen. 1634: megkötötte a kassai békét. II. Ferdinánd halála után sok ellensége támadt. - M: E. M. nádor levelei. Kiad. Toldy Ferenc. Pest, 1851. - Galántai gr. E. M. munkái. Kiad. Toldy Ferenc. Pest, 1852. - Tört. Tár. VIII. 1861. (E. M. nádor levelei. Kiad. Ráth Károly) - E. M. nádor iratai. 1-2. köt. Bp., 1930. - Szerk. Hajnal István és Fekete Lajos. T.E.

Beke Antal: Pázmány, Lippay és E. M. levelezése I. Rákóczi Györggyel. Bp., 1882. - Beke Antal: E. M. nádor leveleiből. Uo., 1885. - Szinnyei II:1457. - Pallas VI:460. - Pozsony vm. 1904:418. Kép. - Hajnal István: E. M. nádor lemondása. Bpp., 1929. - KL II:52. - Nagy Edit: E. M. nádor, Zrínyi Miklós és E. Pál nádor honvédelmi pol-ja. Bp., 1934. - Csapody Csaba: E. M. nádor. Uo., 1942. - MÉL I:449. - Kosáry 1970:659.

Esterházy Miklós Antal, galánthai, gr. (Kismarton, Sopron vm., 1655. dec. 31.-Pozsony, Pozsony vm., 1695. aug. 5.): fölszentelt püspök. - Atyja Esterházy Pál hg., nádor. Bécsben tanult, 1677: a CGH növ-e lett, 1680. IX. 8: pappá szent. Hrapkói apát, majd 1681. III. 15: esztergomi knk., 1682: komáromi, 1684. V. 16: zólyomi főesp., 1685. IV. 9: traui cpp., IV. 23: szentistváni prép., 1691. V. 9: tinnini fszt. pp. - M: Principis in Deum Pietas. Bécs, 1672. - Encomia Magnae Dignitatis, Statusque Ecclesiastici. Nagyszombat, 1690. Trauban a kettős kinev. miatt 1684. VI. 19-†1694: Johannes Cuppari a pp., utóda a tinnini címen 1696. IV. 11: Rummel Ferenc Ferdinánd. T.E.

Nagy IV:86. (†1695) - Gams 1873:423. (55.) (1692. X. 6-1696: megerősített tinnini pp.) - Zelliger 1893:114. - Szinnyei II:1459. - Kollányi 1900:300. (fraknói előnévvel!) - Veress II:75. (itt nyitrai pp. is!) - Ritzler-Sefrin V:381.

Esterházy Miklós József, galántai, hg. (Bécs, Alsó-Au., 1714. dec. 18.-Bécs, 1790. szept. 28.): tábornagy, Esterháza építtetője, Joseph Haydn szerződtetője. - 1741: ezr-ként önálló huszárezred parancsnoka, 1744: ennek tulajdonosa, 1746: követ a drezdai tárgyalásokon, 1747: vezérőrnagy, 1753: az addigi Andrássy-gyalogezred tulajdonosa, 1757: elnyerte a →Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, altábornagy, 1762: Sopron vm. főispánja, 1763: főkamarás, v.b.t. tanácsos, 1764: táborszernagy, majd a M. Nemes Testőrség kapitánya, 1765: kitüntették az →aranygyapjas renddel és a Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjével, 1770: tábornagy. Az osztrák örökösödési és a hétéves háború hőse, különösen a kolini csatában hívta föl magára a figyelmet, ahol 3 lovat lőttek ki alóla. Z.J.

Esterházy Miklós Móric, galántai, gr. (Róma, Itália, 1855. szept. 20.-Csákvár, 1925. jan. 21.): főrendiházi tag, császári és királyi kamarás. - Apja, Móric gr. Au. vatikáni követe. Tanulm-ait külf-ön végezte. 1887-1918: a főrendiház tagja. A közéletbe az egyhpol. harcok idején kapcsolódótt be. Vagyonának jelentős részét a kat. restauráció céljaira fordította. 1883. III. 5: az Esztergomi Kat. Kör alakuló ülésén mondott beszédét a M. Hírl. és a M. Állam közölték. 1893: a SZIT társelnöke. 1894. I. 16: a bpi →katolikus nagygyűlés elnöke, 1895. I: a Néppárt társelnöke, melyről utóbb lemondott. Bőkezű anyagi támogatása tette lehetővé a kat. szellemű Fejérmegyei Napló és 1896: az Alkotmány megindítását. A csákvár-gesztesi hitbizomány ura. 1907: v.b.t.t. Közügyekkel és egyhpol. kérdésekkel foglalkozó írásai hazai és külf. lapokban, főleg máig kiderítetlen álneveken. - M: Emléklapok 1918. nov. 1-től 1919. aug. 2-ig terjedő időkből. Bp., 1921. Ko.L.

Szinnyei II:1460. - Ogy. alm. 1910:97. - Új Nemzedék 1925:23. - KL II:53.

Esterházy Pál, galántai, hg. (Kismarton, Sopron vm., 1635. szept. 8.- Kismarton, 1712. márc. 26.): nádor. - Miklós nádor fia. 1652: soproni főispán, 1661: főudvarmester és vezérőrnagy. 1663: Zrínyi Miklós oldalán harcolt a török ellen. 1667: alsómo-i főhadvezér, majd tábornagy. 1668: bányavidéki főkapitány, 1681: a soproni ogy. nádorrá választotta, 1683: részt vett Bécs fölszabadításában. 1686: 20.000 katonával harcolt Budáért. 1687: róm. birod. hg. 1695: elsőként alakította át birtokait hitbizománnyá. Kismartonban zenekart alapított. - M: Speculum Immaculatum quo demonstratur B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Bécs, 1670. - Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek Rövideden föl tett Eredeti. Nagyszombat, 1690. - A Boldogságos Szűz Mária Szombattya, azaz minden szombat napokra való ájtatosságok. Uo., 1691. (megjelent ném., horvát, ol. nyelven) (17. átd. kiad. Bp., 1935) - Via Lactea ad Coelum ducens. Bécs, 1691. - Mennyei korona. H.n., 1696. - Litaniae ad Beatam Virginem Mariam. Bécs, 1697. - Regina Sanctorum Omnium, azaz az esztendőnek minden napjaira kiosztott szentek élete. Írta A. Brunner SJ. Ford. Nagyszombat, 1698. - Litaniae de Sanctis. Uo., 1703. - Harmonia Coelestis. Bécs, 1711. 88

Szinnyei II:1460. - Pallas VI:461. - Merényi Lajos: Hg. E. P. nádor. Bp., 1895. - KL II:54. - Nagy Edit: E. Miklós nádor, Zrínyi Miklós és E. P. nádor önvédelmi pol-ja. Bp., 1934. - Csatkai Endre: Emlékezés E. P. nádorra. Sopron, 1935. - Thier László: Palatin Fürs Paul E. Uo., 1937. - Sinkovits István: E. P. nádor és az erdélyiek keresk. társasága. Bp., 1937. - MÉL I:450. - Kosáry 1970:803. (†1713!) - Gulyás VII:800.

Esterházy Pál Antal, galántai, hg. (Bécs, Alsó-Au., 1738. ápr. 11.- Bécs, 1794. jan. 22.): tábornagy; Miklós József fia. - 1757: alhadnagy apja gyalogezredében, porosz hadifogságba esett, 1758: kiváltották, 1763: kapitányként lemondott rangjáról, 1767: vezérlőezr-séget vásárolt a későbbi 18. és 24. gyalogezred élén, 1773: vezérőrnagy, 1777: az addigi Haller-gyalogezred tulajdonosa, elnyerte a →Magyar Királyi Szent István-rend parancsnoki keresztjét, 1784: altábornagy, 1791: tábornagy, egyúttal a M. Nemes Testőrség kapitánya, elnyerte az →aranygyapjas rendet és a Szent István-rend nagykeresztjét, 1792: Breisgau vezénylő parancsnoka. Z.J.


Esterházy János, galánthai gr. (Nyitraújlak, Nyitra vm., 1901. márc. 14.–Mirov, Csehszlovákia, 1957. márc. 8.): földbirtokos, politikus, vértanú. – Szülők: János (1864–1905) főrend, gr. Tarnow-Tarnowska Erzsébet (1875–1955); neje kisserényi gr. Serényi Lívia (1903–1961); nővére Lujza (1899–1966). A gimn. Nyitrán, a Kereresk Akad. Bpen végezte, azután nyitraújlaki birtokán gazdálkodott. 1931. VI–: a Csehszl. M. Népszövetségi Ligának eln-e (díszeln. Szüllő Géza), többször fölszólalt a kisebbségi kongr-okon az elnyomott m. kisebbségek érdekében. 1932. XII. 14–: a csehszl. Orsz. Ker.szoc. Párt eln-e. 1933. XII. 11: egy jún-i beszédéért a Nyitrai Ker. Bíróság 14 napi, újabb beszédéért 1934. VI. 20: 15 napi elzárásra ítélte. 1935: a csehszl. parlament tagja, ahol 1936. II. 27: a népisk. magánoktatást szabályozó törv. vitájában [Jaross Andorhoz (1896–1946) hasonlóan] adatokkal és tényekkel bizonyította a m-ságot ért sérelmeket. – A M. Nemz. Párt és az Orsz. Ker.szoc. Párt érsekújvári egyesítése után 1936. III. 21.–1938: Egyesült M. Párt üv. eln-e (orsz. eln. Jaross Andor). 1936. IX. 11: Kistapolcsányban E. Benes (1884–1948) közt. eln. tárcanélküli min-séget ajánlott neki, ha pártja föladja az ellenzéki pol-t. 1937. XI. 19: Prágában a Képviselőház költségvetési biz-ában a m-ság kulturális sérelmeit ismertve kulturális önrendelkezést kívánt. 1938. X. 7: a M. Nemz. Tanács tagja, az I. →bécsi döntés után vissza nem csatolt szülőföldjén maradt, XII. 18: az önkormányzatú Szl-ban a nemz.gyűl. választásokon egyedüli m-ként képviselővé választották. 1939. I. 1: újévi köszöntőjével a maradék m-ságnak megindította a Magyar Ház mozgalmat, az építés támogatására Mo-on is gyűjtést indítottak. A visszacsatolt részen 1939. I. 19: az Egyesült M. Párt 1. (komáromi) kongr-án orsz. párteln. Jaross Andor, üv. eln. gr. Révay István (1899–1989) lett. 1939. III. 14: megszavazták, III. 18: deklarálták Szlovákia, mint „a Nagynémet Birodalom védnöksége alatt álló köztársaság” létrejöttét, mely a „birodalmon kívüli protektorátus”, ahol a m-ságnak, mint „meghonosodott [!] nemzetiségi csoport”-nak egyetlen engedélyezett pol. szervezete a Szlovenszkói M. Párt, eln-e [aleln. gr. Csáky Mihály (1904–1974)], e pártot a tót hatóságok csak 1941. XI: jegyezték be: besztercebányai, dobsinai, eperjesi gölnicbányai, iglói, körmöcbányai, nagymihályi, nagyszombati, nyitrai, zsolnai, pozsonyvidéki, és pozsonyi ker-tel és kb. 100 helyi szervezettel. (1944. IX: a még hatalomnélküli Szl. Nemz. Tanács föloszlatta, a kassai kormány 1945. IV: betiltotta). 1941. IV. 6: Pozsonyban újjáalakuló ülést tartott az 1939: fölfüggesztett M. Közművelődési Egyes. VII. 10: V. →Tuka min.elnöknek írt panaszbeadványában a m. oktatásügy szlávosítását sérelmezte. 1942. I. 6: ~ Nyitrán fölavatta a M. Házat. V. 15: a tót parlamentben – „a mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” gondolattal – egyedüliként nem szavazta meg a zsidók (III. 25: már megkezdett) deportálását szabályozó törvényt (az 1941. IX. 9: elfogadott 300 rendeletet tartalmazó tót zsidókódex szigorúbb volt a náci nürnbergi törvényeknél), mely után a zsidókat fejenként 500 (utóbb 300) RM „szállítási költség” megfizetésével a Nagyném. Birod. munkatáboraiba szállították. – Ezután ~ a m. egyházakkal közösen sok zsidónak biztosított Mo-ra menekülési lehetőséget. VI. 29: fölavatta az eperjesi M. Házat. 1944. X. 13: a IV. Ukrán Front katonai tanácsa rendeletére a 18–50 év közötti m. férfiakat a szolyvai elosztó táborba, onnan a szovjet munkatáborokba hurcolták. XII. 16: Bpen a nyilasok ~t letartóztatták, s a M. Párt elnökségéről való lemondását követelték. 1945. I. 13: elnökségéről lemondott, helyét a ludák kormányzat által lehetetlenné tett pártban 5 tagú elnökség vette át (de II. 3: ismét eln-ké választották). I. 20: Kassát megszállták a szovjet csapatok, I. 30: a Szl. Nemz. Tanács megérkezett Kassára. IV. 5: a →kassai kormányprogrammal és a →Benes dekrétumokkal a felvidéki m-ot egységesen bűnösnek nyilvánították, minden jogától megfosztották. – Pozsony IV. 4: szovjet elfoglalása után ~ IV. 6–18: szovjet őrizetben, közmunka után elengedték. IV. 20: G. Husak (1913–1991) tót belügyi megbízottnál kihallgatásra jelenkezett, aki letartóztatta. VI. 27: átadták a szovjeteknek; akik 11 m. értelmiségivel együtt VI. 29: Bpen, Bukaresten, Jászvásáron át Moszkvába hurcolták, ahol 1946. VI. 24: „a magyar fasiszta párthoz való tartozásáért” gr. Csáky Mihállyal és Neumann Tiborral együtt 10–10 év, Birnbaum Frigyest, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Párkány Lajost és Teszár Bélát 8–8 év, Virsik Károlyt és Szüllő Sándort 5–5 év javító munkatáborra ítélték. – 1947. VI. 10: a csehszl. hatóságok elfogatóparancsot adatak ki a „szökésben levő” ~ ellen; IX. 16: a Szl. Nemz. Bíróság távollétében 15 perc gondolkodás után, kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte, X. 30: kegyelmi kérvényét elutasította. 1949. IV. 20: a szovjet szervek Csapnál tüdőbetegen adták át a csehszl. hatóságnak. IV. 22: Pozsonyba vitték, ott várta ítélete végrehajtását. A VI. 24: írt kegyelmi kérvényére K. Gottwald (1896–1953) közt. eln. VII. 2: az ítélet végrehajtását elhalasztotta; 1950. IV. 7: életfogytiglani börtönre változtatta. 1953. III. 5: Lipótvárról a morvao-i mirovi fogházba, VIII. 23: Illavára, 1954. III. 4: a cseho-i Rocov u Louny-ba, 1955. IV. 10: Tresnica na Borceh-be vitték. Az 1955. V. 9: kihirdetett közkegyelem rá is kiterjedt, de közvetlenül szabadulása előtt közölték vele, hogy esetében az csak 25 é. börtönre való mérséklést jelent. VI. 2: Lipótvárra került, 1956. V. 4: visszavitték Mirovba. – A pártállam válságakor 1989. XI. 18: a vágsellyei m. értelmiségi találkozón – ahol megalakították a Független M. Kezdeményezést – Molnár Imre előadást tartott ~ról. Bpen 1991: a Rákóczi Szöv. emlékének ápolására Emlékbizottságot és Esterházy János Emlékplakettet alapított. 1992: a komáromi Jókai Szính. bemutatta Ébert Tibor: Esterházy c. színművét. 1992. VII: a leánya, Alice az 1947-es ítélet fölülvizsgálatát kérte a pozsonyi városi bíróságtól. X. 5: az Együttélés Pol. mozg. vezetői Duray Miklós (1945–) és Duka Zólyomi Árpád (1941–) Bécsben a Zsidó Dok. Közp. vez-jével Simon Wiesenthallal tárgyaltak ~ rehabilitációjáról. X. 14: Bpen V. ker. Szép u. 5. sz. ház falán leleplezték ~ emléktábláját, Nagy János alkotását. 2011. VI: Varsóban fölavatták mellszobrát (Blaskó János szobrász műve) – – Dunaszerdahelyt a Pázmáneum Polgári Társulás kezdeményezésére, a városi művel. közp. előtt (Fő u.) 2011. X. 6: avatták föl a helybéli Lipcsey György (1955–) szobrász alkotta domborművét, a szl. zsidótörvény elleni egyedüli tiltakozására utaló "nie 68/1942 §" fölirattal. – Írásai: pozsonyi Esti Újs., Új Hírek, M. Hírl. és M. Néplap, lugosi M. Kisebbség (1939. V. 1. ~szózata a Szl-i M. Körművelődési Egyes. működésének betiltása alkalmából) – Előszavai: Szl-i m. írók antol. 1938-42. (Bp., 1942); A szl-i mság élete. (Uo., 1942). – M: A csehszl. m-ság kulturális helyzete. Nemz.gyűl. képviselői beszéde a képviselőház költségvetési biz-ának 1937. XI. 19-i ülésén. Prága, 1937. (Klny. Prágai M. Hírl. 1937: 271., 274–275., 278., 283., 286. és 288. sz.) – A szl-i m. család élete a második sorsforduló óta. Pozsony, 1940. (Szl. Mok Kincsestára) (újra közölve: Vagyunk és leszünk. Pozsony, 1993) – A kisebbségi élet hatása a m-ságra. Debrecen, 1941. (A Debreceni Nyári Egy. előadásai 1.) – M. hétköznapok. Idézetek beszédeiből és írásaiból. Pozsony, 1942. (Szl. M. Irod. Füzetek 1.) – A nemzetiségek viszonya az államhatalomhoz. Debrecen, 1942. (A Debreceni Nyári Egy. előadásai 3.) – A kisebbségek gazd-i élete. Uo., 1943. (Uaz 4.) – Karácsonyi album. Szerk. (Pozsony),1944. – Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben. Vál. és szerk. Kövesdi János. Pozsony, [1991] (Csehszl. m. füzetek 1.) – Pozsonyban Aixinger Lászlóval a Szlovákiai magyar írodalmi füzetek sorozat szerk-je. – Pozsonyban az Új Hírek pol. napilap 1939. I. 3.–1941. XII. 14: kadója, a Magyar Hírlap pol. napilap 1941. XII. 15.–1944. XII. 30: lapigazg-ja, a M. Párt hiv. lapja a Magyar Néplap hetilap 1941. XII. 10.–1945. I. 3: kiadója és lapvezére. 88

Strazimir [1933]. Arck. – Rep. lex. Pozsony, 1936:399. (*Újlak) – Új Idők lex. IX:2167. – Grafl. Taschenbuch. Gotha, 1939. – Külügyi évkv. 1941. Bp., 1941:357. – Szl-i mság élete. (Uo.), 1942:212. – ~ pártelnökségének 10 é. krónikája 1932–1942. Pozsony, 1942. – Vozáry Aladár, R.: A m. és a m.nyelvű újságírás a volt Csehszl-ban. Munkács, 1942. – M. Nemz. 1947. IX. 17. sz.; X. 5. sz. – római Kat. Szle 1957:137. (emlékezés ~ról) – müncheni Új Látóhatár 1966: 4. sz. (Peéry Rezső: A két Esterházy, János és Lujza. Lujza halálának hírére); 8. sz. (Peéry Rezső: Mégegyszer ~ról) – Gudenus 1990:265. – Gulyás VII:788. – Regio 1990:1. sz. (Molnár Imre: ~ életútja); 4. sz. (Popély Gyula: A m. pártok 1936. é. fúziója Csehsz-ban ) – Szent-Ivány Gábor: Count János Esterházy. Portola Valley, 1989. (ném-ül: Wien-Köln-Weimar 1995) – Új Forrás 1990: 4. sz. (Az örökség. ~ kihallgatási jegyzőkveiből, összeáll. Molnár Imre és Tóth László) – Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen, Bp. 1991. – Hét 1991: 17/18. sz. (Turczel Lajos: ~ a pol. és az ember) – Balassa Zoltán: Pilóta a viharban. Gr. ~ és kora. Bp., 1994. – Valóság 1995: 12. sz. (Popély Gyula: ~ gr. pályaképe) – Kalligram 1995: 4. sz. (Molnár I mre: Adalékok ~ és a szl-i m-ság 2. vh. alatti ellenállásához) – Limes 1995: 3. sz. (Molnár Imre: Az Esterházy-dosszié) – Molnár Imre: ~. Bp. 1997. – Tóth-Filep. 2000: 300. – Esterházy emlékkv. Szerk. Esterházy Malfatti Alice és Török Bálint. Uo., 2001. Cseh/szl. m. irod. lex. 2. kiad. Pozsony, 2004: 99. – Popély Árpád: Kronológia 1944–92. Uo., 2006: 48. – M. Nemz. 2010. VII. 7. (P. Szabó Ernő: Tisztelet ~nak) Arck.; 2011. III. 5. (Lukács Csaba: Muszáj-Herkules. 110 esztendeje szül. ~ a Felvidék mártír politikusa) Kép fiával; III. 16. (szoboravatás Kassán) – M. Fórum. 2011. III. 3. (~ emléknapok Pozsonyban) Kép; III. 17. (Csáky Pál: ~t rehabilitálni kell!) (Arck.) – M. Nemz. 2011. VI. 15. (Fábián Gyula: Szoboravatás a lengyel fővárosban); VIII. 24. (Gasparivics ~t gyalázta); VIII. 30. (Pataki István: Bocsánatkérést várnak Gasparovicstól) (Arck.); X. 6., X. 7. (dombormű képe).

Esterházy Ilona Mária Gabriella Walpurga, galántai gr. OSB (Salzburg, Salzburg, 1879. szept. 15.–Schmichow/Prága, Cseho., 1908. nov. 23.): apáca. – Szülők: Dániel, dr. jur. (1843–1923), pápai titkos kamarás; gróf Uiberacker Ilona (1847–1908) 88

Gudenus I:380.

Esterházy Lujza, galánthai gr. (Nyitraújlak, Nyitra vm., 1899. máj. 7.–Párizs, 1966. márc. 30.): földbirtokos, író. – Szülők: János (1864–1905) főrend, gr. Tarnow-Tarnowska Erzsébet (1875–1955); öccse János (1901–1957) politikus. 1916: Pozsonyban felső leányisk. 1919 után kapcsolatot tartott a Ostenburg-Moravek Gyula (1886–1944) Sopronban állomásozó őrnaggyal, aki 1921. X. 20–23: a 2. →királypuccs alkalmával különítményével Bp. felé kísérte a volt kir-t, s vesztette el 5 egy. hallg. halála árán a budaörsi csatát. A csehszl. hatóság levelezésüket figyelve ~t 1923. XII. 5: letartóztatta, 1924. VI. 17: elengedte, majd kémkedés vádjával 1 évi börtönre ítélte, nyitrai rabságából 1926. II: szabadult. – Az AC nőmozgalmának és a kat. ifj. szervezetek (Szl. Kat. Ifj. Egyes., Prohászka Körök) egyik vez. tagja. Legitimista maradt, a tót–m. viszony javítása érdekében cikkezett. – 1945 után baráti segítséggel Párizsba menekült, ahol a békediktátum előkészítése idején a m. küldöttségnek fordítói munkát végzett. Külf-i diplomáciai ismeretségeit fölhasználva küzdött a SzU-ba hurcolt s otthon halálra ítélt testvéréért, s fr. nyelvű emlékiratot írt, mely teljes egészében csak m. fordításban jelent meg. Párizsban egy ideig Doblhoff Lili (1897–1973) szerkesztőségében, 1951–1960(?): a →Gácser Imre OSB (1915–1997) a Párizsi M. Kat. Misszió vez-je alapította M. Menekültek Biz-ában titkárnő. – Írásai: Ifjúmunkás, Katolikus Nő, Új Élet (1936: 4, sz. A nő a kisebbségi sorsközösségben; 1939: 4. sz. A szl-m. jóviszony lélektani akadályai és azok áthidalása) Kisebbségi problémák. (Léva 1937: Nevelés a kisebbségi sorsvállalásra) – M: A 20. esztendő. Bp., 1942. (Az Új Élet Kvei. 1.) – Coeurs affrontés. [Mémoires] Paris, 1961. – Szívek az ár ellen. Népek ütközése. Középeurópai tapasztalatok (az előbbi mű fordítása Pröhlené Samarjay Éva által), Bp. 1991. – A kassai Új Élet felvidéki kat. szle 1939. II 1941. XII: szl-i részének 1939: szerk. 88

Új Idők lex. IX:2170. (*1900!) – Geneal. Taschenbuch. Gotha, 1939. – müncheni Új Látóhatár 1966: 4. sz. (Peéry Rezső: A két Esterházy, János és Lujza. ~ halálának hírére ) – londoni Irod. Újs. 1966: 8. sz. (Csécsy M.) – római Kat. Szle 1967:87. (Gácser Imre: ~) – Gudenus 1990:265. – Gulyás VII:792. – Regio 1990: 4. sz. (Sinkó Ferenc: E. L. két világháború közötti közéleti szereplése) – Tóth–Filep 2000. IV:99. – Nagy 2000:328.

Esterházy Mária Ida, tatai gr. OSB (Bécs, Alsó-Au,1891. febr. 9.–Bertholdstein, Au., 1948. nov. 5.): apáca. – E. Valentine nővére. Szülők: Miklós (1855–1925) az Aranygyapjas rend lovagja, cs. és k. kamarás, főrendiház örökös tagja; hg. Schwarzenberg Franciska (1861–1951) cs. és k. palotahölgy és csillagkeresztes hölgy. 88

Gudenus I:345.

Esterházy Mária Valentine, tatai gr. OSB (Csákvár, Fejér vm., 1898. febr. 16.–Lainz, Ostmark [Alsó-Au], 1942. júl. 25.): apáca. – E. Ida huga. Szülők: Miklós (1855–1925) az Aranygyapjas rend lovagja, cs. és k. kamarás, főrendiház örökös tagja; hg. Schwarzenberg Franciska (1861–1951) cs. és k. palotahölgy és csillagkeresztes hölgy. 88

Gudenus I:365.

Esterházy Móric, galántai és fraknói gr. (Majkpuszta, Komárom vm., 1881. ápr. 27.–Bécs, 1960. jún. 28.): nagybirtokos, miniszterelnök. – Szülők: Móric (1855–1925), Schwartzenberg Franciska hgnő (1861–1951), neje 1918–: Károlyi Margit grnő (1896–1975). Házitanítóktól, 1899–1904: a bpi s az oxfordi egy. tanult, majd Eu-ban és É-Amerikában utazgatott. 1905: örökös jogon a főrendiház tagja, cs. és k. kamarás. 1906–10: alkotmánypárti programmal, és 1910–18: pártonkívüli 67-es programmal a (tőke)terebesi ker. ogy. képviselője. – Az I. vh-ban a 9. huszárezr. önkéntes főhadnagya a szerb, és az orosz harctereken, 1916: v. b. t. t., 1917: tart. százados. A választójog kiterjesztését ellenző →Tisza István V. 23: lemondása után 1917. VI. 15.–VIII. 20: min.eln., az ő kormányába került be igazságügy min-ként az első zsidó, Vázsonyi (1894-ig Weiszfeld) Vilmos (1868–1926). Az ígért szociális reformok és a választójog kiterjesztése kísérletének kudarca miatt lemondott. – Az övét követő Wekerle-kormányban 1918. I. 25.–V. 8: tárca nélküli (ténylegesen: népegészségügyi) min., 1918. II. 3.–III. 6: a VKM ügyeinek ideigl. vez-vel is megbízva. XI: az összeomlás után visszavonult a politikától és birtokain gazdálkodott. – 1919. IV–VII: a kommün idején a csákvári földműves isk. vez-je, majd birtokain gazdálkodott. 1931–35 és 1935–39: a Ker. Gazd. és Szociális Párt programjával a tapolcai ker. ogy. képviselője, az ogy. 33-as Orsz. Biz. tagja. Kezdeményezte a részvényjog reformját célzó mozg. megalapítását és az uzsoratörv.-javaslatot. 1939–44: az Egyesült Ker. Párt programjával a M. Élet Pártja listáján képviselő, s az ogy. külügyi biz. h. eln. Támogatta Kállay Miklós pol-ját, a Ker. Néppárt 1943–44: aleln., 1944. I: üv. (al)eln. A nyilas puccs után X. 16: a Gestapo letartóztatta; a Margit körúti katonai fogházban, XII–: Sopronkőhidán, 1945. II.–V: a mauthauseni koncentrációs táborban raboskodott, IX: térhetett haza. – 1951. VI: családjával együtt Bp-ről Hortra (Nógrád megye) telepítették, ahol sírásóként kereste kenyerét. 1956. XI: leányával unokaöccséhez Bécsbe menekült. Mariazellben nyugszik. Írásai: P. Lloyd (1908), Köztelek (1914), Emlékkv. Zichy Nándor gr. szül. 100. évf-jára. 1829—1929. (Bp. 1929, Visszaemlékezés); Kereskedők és iparosok mai sorskérdései. (Uo.. [1941?]: A közellátás rendje); La Hongrie entre l'Orient et l'Occident. (Paris–Clermont-Ferrand; ny. Bp.) 1944: Entre l'Orient et l'Occident). Előszava: Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. 1–2. köt. (Bp., 1927 [1926]) – M: Széchenyi emlékbeszéd. A Nemzeti Casino 1907. II. 3-iki lakomáján tartotta. Bp., 1907. – A gabona maximális árai. Uo., 1917. – Tanulságos példák. Uo., 1931. (Cobden-könyvtár 52.) – Interviews and question... on the présent international situation. Bp. 1935. (fr-ul: Interviews et interpellation dusur les problèmes internationaux actuels) 88

M. nemzetségi zsebkv 1888:96. – Ogy. alm. 1906:7., 1910:270., 1931:129 (Arck.), 1935:250., 1939:167. (Arck.) – Komárom vm., Bp., 1907: 305. – Révai VI. – gr. Gróf Esterházy Móric m. kir. miniszterelnök úrhoz beadványa Gr Károlyi Lászlóné, szül. gr. Apponyi Franciskának, melyben a mozgósítás esetén bevonultak gyámok nélküli családjának segélyezésére vonatkozólag javaslatot tesz. Bp., 1917. – M. ogy. alm. 1931:83. (Arck.), 1935:301. – Gellért–Madarász 1932:150. – Karczag 1932:452. – Kat. lex. II:53. – Ki kicsoda? [1937] – Gerő 1938:112. – O'sváth 1938:726. – Ker. m. közél. alm. 1940. I. – Almásy Pál: Sopronkőhidai napló 1944–45. Bp., 1984:268. – Gulyás VII:798. – Gudenus I:363.

Esterházy Pál, galántai hg. (Kismartonváralja, Sopron vm., 1901. márc. 23.–Zürich, 1989. máj. 25.): nagybirtokos, Sopron vm. örökös főispánja. – Szülők: Miklós hg. (1869–1920), cs. és kir. kam., m. kir. főpohárnokmester, a m. főrendiház örökös tagja, a MTA ig. tagja; ciráki és dénesfalvi gr. Cziráky Margit (1874–1910) cs. és kir. palotahölgy és csillagkeresztes hölgy; neje 1946–: Ottrubay Melinda (1920–) az Operaház magántáncosa. – ~ 1920: lett a mo-i és ausztriai hitbizományok ura; Mo-on a leggazdagabb földbirtokos 220.000 kh., Au-ban kb. 100.000 kh. birtokosa. Jog és államtud. dr. Mint műbarát és tudománypártoló alapítványokat tett; 1924. XII. 6: a bpi Nemz. Szính. nyugdíj int-ének 10 millió papírkoronát, 1930: az orvosi kutatás elősegítésére 30.000 aranypengőt admányozott. 1944. I: az AC társeln; a pol. életben nem vett rész. 1940. V. 15–1945. IV. 26: az MTA ig. tagja. – 1945 tavaszán a földreformban földbirtokát szétosztották, 1948: házait, téglagyárát, malmát államosították. 1948. XII. 26: az ÁVO letartóztatta, a →Mindszenti-perben negyedrendű vádlottként 1949. II. 8: a Népbíróság külön tanácsa bűnösnek mondván őt ki a dem. államrend és a közt. megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdításának bűntettében, továbbá külf. fizetési eszközök zárolt letétbe helyezése elmulasztásának, külf. fizetési eszközökkel elkövetett üzérkedés és azoknak az ország területéről engedély nélkül való kijuttatásával elkövetett bűntettben 15 é. fegyházra mint főbüntetésre, ezenkívül 10 é. hivatalvesztésre és polit. jogai gyakorlásának 10 é. fölfüggesztésre, és teljes vagyonának elkobzására, mint mellékbüntetésre ítélte. – A forr. idején 1956. XI. 2: szabadult, XI. 4. u. Au-ba menekült; Svájcban telepedett le, ahonnan birtokait igazgatta. 1991: a Főv. Bíróság perét semmisnek nyilvánította. – Írása: Emléklapok. Viski Illés József egy. tanárságának 25 é. jubil. alkalm. kiad. hálás tanítványai. 1902–27. (Bp., 1927: megemlékezése). Előszava: Fekete Lajos: Türkische Schriften a. d. Archive d. Palatins E. (Bp., 1932). 88

Erödi–Schöpflin [1929]. I:456. – Gothaischer Hofkalender. Gotha, 1935. – Téli kiállítás. Bp., Műcsarnok. 1937. I. 23–III. 7. Az 1937. é. képes tárgymutatója. Hg. ~ jubil. emlékdíjának pályázatával. Bp. 1937. – Új Idők lex. IX. – Szabad Nép 1949. II. 9. sz. – Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiad. Bp., 1989:499. – Mindszenty József a Népbíróság előtt. Összeáll. és bev. Békés Gellért. Bp., 1989:196. (~ kihallgatása) – Gulyás VII:801. – M. Nemz. 1989. V. 27; VI. 15. – Gudenus 1993. I:357. (*Kismarton, Burgenland [!] – azt a tartományt csak 1922. I. 1–: szervezték! – VJ.) – Borbándi Gyula: M. pol. pályaképek 1938–1948. Uo., 1997. – M. nagylex. 1998. VII:498. – MTA tagjai 1825–2002. 2003:311. (Arck.)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.