Magyar Katolikus Lexikon > E > elefánt


elefánt: az ormányosok rendjébe tartozó, napjainkban a legnagyobb szárazföldi emlősállat. - 1. A Szentírásban csak a Makkabeusok kv-e említi. A szír kir-ok felhasználták a hadviselésben az indiai ~okat (1Mak 1,17; 6,30.43-46; 8,6; 11,56; 2Mak 13,2.15); hajtóik indiaiak voltak (1Mak 6,37). 6,30-37: az ~okra épített erős, fedett fatoronyba 3 harcos fért a hajtón kívül; minden ~hoz 1000 páncélingbe öltözött, sisakos gyalogost és 500 lovast rendeltek. Csata előtt szőlő- és szederlével itatva ingerelték őket harcra. 6,3: iskolázott harci ~okat vetettek harcba; V. Antiokhosz Eupator serege 100.000 gyalogosból, 20.000 lovasból és 32 (2Mak 13,2 szerint 22) ~ból állt; Nagy Antiokhosznak 120 ~ja volt (nem jegyezték fel, mennyi gyalogoshoz és lovashoz). - 2. A  →Physiologus szerint a tisztaság jelképe. Az ~ szaporodása (a szülőpárnak a →Paradicsom közelében nőtt mandragóráról kell ennie, s az új ~ vizek partján születik meg) és elesése a bűnbeesés képe. Az elesett ~on ugyanis nem tud segíteni sem az első ~ (= a törv.), sem a mellette lévő 12 (= a próf-k), hanem csak az utolsó kis ~ (= Krisztus). Az ~ fő ellensége a →sárkány. - Az oszlopot hordozó ~ (Bázel, szegyh., 12. sz.) a hatalom és az erő jelképe, amely a ker. műv-ben a kk. után is élt (Róma, Piazza della Minerva, Berlini obeliszkes ~ja, 1666). - 3. Egész sor erény (tisztaság, bölcsesség, erősség, mértéktartás, megfontoltság →erények és víciumok), a →négy elem között a föld, valamint Ázsia és Afrika jelképe. **

Kirschbaum I:598. - Sachs 1980:111. - KML 1986:79. - BL:312.

Elefánt, Felsőelefánt, v. Nyitra vm. (Horné Lefantovce, Szl.): egykori pálos kolostor. - 1369: Dezső fia Mihály ~i nemes 3 alkalommal tett adományt a pálos remetéknek: 100 hold szántót és erdőt, ~ D-i szomszédságában, Béden a Nyitra folyón 6 kővel dolgozó családi malmuk felét és egy darab szőlőt. 1375: végrendeletében rájuk hagyta ~i szőlőjét és az egész bédi malmot. Ezután épülhetett meg a Ker. Szt Jánosról nev. monostor Ghimes várától Ny-ra és Appony várától D-re. 1405: mint új alapítást említik. Mihályt és az Elefánti családot tekinthetjük alapítóknak. A 14. sz. végén még néhány szőlőt kaptak ~on és a közeli Csitáron. 1395: Baracskai, másként Ugróczi Lőrinc, mivel a török elleni háborúba készült, arra az esetre, ha nem térne vissza, Bars vm. birtokát, Velkapolát (Újbányától É-ra) a pálos szerz-ekre hagyta, hogy ott monostort építsenek, a remetéket illetnék az Ugróc, Kalatna (Kolacsno) és Pázsit birtokain fekvő malmok. Testamentumát a következő években újra írásba foglalta. Lőrinc a kir. hadban valóban odaveszett, és 1397: a pálosokat birtokba iktatták, Velkapolán azonban nem tudtak monostort építeni. A hozzátartozó hatalmas erdőségekben és a szomszédos Fűrész (Pila) telepen zsindelyt és gerendát készítettek. 1415: ghimesi Forgách Péter oltárt alapított az ~i tp-ban a Szentháromság tiszt. 1453/88: Csernyén (Bars vm.) kaptak földet. 1475: a ghimesi Forgách testvérek a Ghimes várától K-re fekvő Mankócz falu (Bars vm.) felét örök mise fejében adták a remetéknek. 1490: Prasnolcz felét (Nyitra vm.) kapták meg. 600 Ft-ért 1504: megvásárolták ~ É-i szomszédságában Podlusánt és az ottani malom felét, mindkettő másik felét misealapítványként kapták. 1548-tól a hatalmaskodó főurak sorban eltulajdonították a monostor birtokait, és ezért meg a török veszedelem miatt csak kevesen maradtak ~on, sőt egy időre lakatlanná vált. 1554: Oláh Miklós esztergomi érs. ~ perjelét, Kelement bízta meg a környék plnos nélkül maradt falvainak lpászt. gondozásával. 1579: Ternavai István generális perjel a monostort és javait 10 é. bérbe adta Mossóczy Zakariás váci pp-nek, hogy a bérösszeget a máriavölgyi szerz-ek támogatására fordíthassa. Csak egy remete maradt helyben a hívek gondozására. 1597: Felnémethy Benedek nyitrai knk. a pálosok közé lépett, 1600: ő ~ perjele. A sekrestye 1623: fönnmaradt leltára szerény életre mutat: 3 kehely, 4 misekv. és 1-1 miseruha a különböző színekből. 1659: és 1724: a Forgáchoktól megvásárolták az erdőkben gazdag Bars vm. Zlatnót. 1664: átmenetileg török kézre került a monostor, de nagyobb kár nem érte. 1742 k. itt volt a m. rfőn. székhelye, s itt okt. a növendékeket fil-ra. 1765-71: Szabó Vince és Kardos Lukács perjelek irányítása mellett, a régi monostor lebontása után 2 emeletes újat építettek. 1775: elkészült a régi tp. új boltozata és berendezése. Mennyezetképeit (Zakariás a tp-ban, Mária látogatása, Ker. Szt János prédikációja, Heródes lakomája, János születése) Johann →Bergl festette. Uakkor alapjaitól átépítették a falu Szt Márton-tp-át, amelynek 1554-től pálosok voltak a plnosai. 1776: a nyitrai egyhm-hez csatolták. 1787: a föloszlatási leltár jól fölszerelt tp-ról tanúskodik. Az épületegyüttest a 19. sz. 2. felében a Vallásalaptól Edelsheim Gyula Lipót szerezte meg, és 1894: kastéllyá alakíttatta, a tp-ból emeletes lakóépületet képeztek; ma szanatórium. A monostor gazdag okl-állománya az OL-ban található. - Erkölcstant (teol. moralist) tanított 1702: Mokossy Lőrinc, 1704: Mottesiczky János, 1710/11: Pincsics Antal, 1718/19: Hávor Mihály; dogmatikát (teol. schol.) 1740: Vayay Jeromos és Dónyi Gellért; fil-t 1714-17: Turkovics Adalbert, 1721/22: Fierendroth Gergely, 1723/24: Fejér Pál, 1726/27: Ordódy István, 1728/29: Redtl Károly, 1731/32: Berdóczy Tádé; 1733/34: Vayay Jeromos, 1735/36: Letovanecz Ferenc, 1737: Vépi Máté, 1740/41: Jankovics Gellért, 1742-44: Raffavics László, 1746-52: Horhy Imre, 1748/49: Vincze József, 1750/51: Moser Boldizsár, 1753/54: Bessenyei Elek. H.F.

Mittuch József: Adatok ~ tört-éhez. Nyitra, 1904. (Klny. Nyitram. Szle) - Kisbán II:445. - Garas 1955:169. - DAP I:99.