Magyar Katolikus Lexikon > E > elefánt


elefánt: az ormányosok rendjébe tartozó, napjainkban a legnagyobb szárazföldi emlősállat. - 1. A Szentírásban csak a Makkabeusok kv-e említi. A szír kir-ok felhasználták a hadviselésben az indiai ~okat (1Mak 1,17; 6,30.43-46; 8,6; 11,56; 2Mak 13,2.15); hajtóik indiaiak voltak (1Mak 6,37). 6,30-37: az ~okra épített erős, fedett fatoronyba 3 harcos fért a hajtón kívül; minden ~hoz 1000 páncélingbe öltözött, sisakos gyalogost és 500 lovast rendeltek. Csata előtt szőlő- és szederlével itatva ingerelték őket harcra. 6,3: iskolázott harci ~okat vetettek harcba; V. Antiokhosz Eupator serege 100.000 gyalogosból, 20.000 lovasból és 32 (2Mak 13,2 szerint 22) ~ból állt; Nagy Antiokhosznak 120 ~ja volt (nem jegyezték fel, mennyi gyalogoshoz és lovashoz). - 2. A  →Physiologus szerint a tisztaság jelképe. Az ~ szaporodása (a szülőpárnak a →Paradicsom közelében nőtt mandragóráról kell ennie, s az új ~ vizek partján születik meg) és elesése a bűnbeesés képe. Az elesett ~on ugyanis nem tud segíteni sem az első ~ (= a törv.), sem a mellette lévő 12 (= a próf-k), hanem csak az utolsó kis ~ (= Krisztus). Az ~ fő ellensége a →sárkány. - Az oszlopot hordozó ~ (Bázel, szegyh., 12. sz.) a hatalom és az erő jelképe, amely a ker. műv-ben a kk. után is élt (Róma, Piazza della Minerva, Berlini obeliszkes ~ja, 1666). - 3. Egész sor erény (tisztaság, bölcsesség, erősség, mértéktartás, megfontoltság →erények és víciumok), a →négy elem között a föld, valamint Ázsia és Afrika jelképe. **

Kirschbaum I:598. - Sachs 1980:111. - KML 1986:79. - BL:312.