Magyar Katolikus Lexikon > E > Ekkehard


Ekkehard, OSB: St. Gallen-i szerzetesek. - 1. ~ (Thurgau, 910 k.-St. Gallen, 973. jan. 14.): költő. Előkelő családból származott. →Notker Balbulus stílusában írt →szekvenciákat. Írt egy himnuszt a vt-król, s antifónákat, melyek nem maradtak fenn. A germán mondákra épülő Waltharius-eposz, mely híressé tette a nevét, vsz. nem tőle való. - 2. ~, Palatinus (†Mainz, 990. ápr. 23.): 1. ~ unokaöccse. A St. Gallen-i ktorisk., majd Hedvig hgnő tanítója volt. I. Ottó udvarába került és a mainzi dóm prép-ja lett. A Summis conatibus (Szt Desideriusról) és vsz. a Laudes Deo perenni  (Szt Afráról) c. szekvenciák szerzője. Neki tulajdonítják a De muliere forti (Péld 31,10-31) c. költeményt is. - 3. 1. ~ unokaöccse, egy 976: kelt okirat szerint írnok. Később diákonus, majd dékán St. Gallenban. - 4. ~ (980 k.-1060. okt. 21.): Notker tanítványa volt, 1022-32: isk-t vezetett Mainzban, utána St. Gallenban tanár. 973-ig folytatta Ratpertus Casus s. Galli c. művét. Szájhagyományra hivatkozó adatai pontatlanok, ennek ellenére szórakoztató, művelődéstört-ileg értékes olvasmány. Néhol a clunyiek ellen irányul, de növelte a St. Gallen-i isk. hírnevét. Sok költemény szerzője (kiadta J. Egli, Liber benedictionum. St. Gallen, 1909). Témáit a Bibliából, a lit-ból, a sztek életéből és Szt Izidor Etymologiae-jából merítette. **

LThK III:780.