ételszentelés: húsvét reggelén a →nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldása. - A 7. sz-tól nyomon követhető szokás. A sztelt ételek (→kókonya, pászka), összetétele (sonka, tojás, kalács, torma, bor, túró, kolbász stb.) a böjti időszak végét jelzi, sok helyütt fölruházva a passiójelenetek szimbolikájával. Hajdúdorogi hagyomány szerint a kalács alapjául szolgáló lepény Krisztus testét jelképezi. Az egymásra kerülő tésztafonatok a töviskoszorú, majd a teljessététel. A kalács ötelemű díszítése, megszegésének, fölvágásának rituális mozzanatai a K-mo-i gör. kat-oknál a →Szent Sebek tiszt-ének szólnak, az ~re vitt tojás a →feltámadásra emlékeztet, számuk egyes helyeken az ap-okra utal. A sztelésre vitt →bor Krisztus vére, a torma a népi értelmezés szerint a keresztrefeszített Krisztusnak kínált ecet keserűségét idézi. - A →néphit mágikus erőt is tulajdonít a megszentelt ételnek. Ezért pl. a sztelt sonka csontját az eresz alá tűzték villámcsapás elleni védekezésül, a kalács morzsájából a népi vélekedés szerint apró fehér virágok fejlődnek. Csík vm-ben 1900 k. a sztelt kókonya darabjait rontás ellen használták. Az ~ből útban hazafelé az É-mo-i gör. kat-ok a pászkával megkerülték a lakóházat, hogy a férgek távozzanak onnan. A Nyírségben az ~ után a pászkát odahaza szertartásosan emelgetni kezdték. A →húsvéti bárány elfogyasztásának hagyományai a sztelt sonka fölvágásában éltek tovább. - Sztelt sonkát, kolbászt, kalácsot a vegyes vallású vidékeken a prot. lakosság is előszeretettel fogyasztott. →eulogia, →agapé  B.E.

Franz, Adolph: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter. I. Freiburg im Breisgau, 1909. - A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkv-e. IV-V. 1961/62. (Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton) - Bálint 1973:73, 294. - Ethnogr. 1974. (Molnár Balázs: Húsvéti asztal) - Népr. tanulm-ok Dankó Imre tiszt-ére. Debrecen, 1982. (Bartha Elek: Adalékok a gör. kat-ok euch. sztelményeinek néprajzához)