Magyar Katolikus Lexikon > E > érettség


érettség, érés: 1. általános értelemben a →személy minősége, mely által egy jelenségre testi és lelki képességeinek kifejlett fokán képes reagálni. A biológiai ~ a test, a szellemi ~ a lélek →életkornak megfelelő állapota. Nem azonos az évek számához kötött felnőttséggel. Alapfeltétele a →beszámíthatóság, következménye a →felelősség. - 2. a keresztény erkölcstan szerint a lelki ~ az →erkölcsi erények és →értelmi erények gyümölcse. Föltételezi a kialakult →világképet, az →istenismeretet és →önismeretet, az →emberi méltóság és →hivatás tudatos megélését, a személy →szabadságának pontos fogalmát és tiszteletét.  Az ~gel képes az ember a Szentlélekre éberen figyelve mérlegelni a problémákat, s döntéséből okulni. - Mint minden ~hez, az ismeretben és a szeretetben való ~hez is érlelődés szükséges. A lelki érés célja "a krisztusi nagykorúság" elérése. Az evang-ot az ember az életkornak megfelelő szinten fogja föl. Időre és annak folyamatos fölismerésére van szükség, hogy  milyen lelki célt tűzött elénk Isten. Egész másként kell értenie Jézus fölszólítását a lemondásra és az önmegtagadásra egy fiatalnak, mint egy felnőttnek, aki harcainak és felelősségének sűrűjében él. A fiatal lélek az élet fölfedezését éli, s fáradságosan tanulja meg elfogadását. - A vallásped. területén figyelni kell arra, hogy a növekedés természetes fázisait ne ugorják át. A természetes életörömöt és életösztönt nem kell minden időben vallásosan szublimálni. Kerülni kell az ~ hajszolását is, a kikényszerített koraérést, amikor az ember többet akar és ígér, mint amire képes. Ilyen esetben a vallás szükségszerűen alibi-funkcióvá lesz, kezeskednie kell a természetes hiányokért és az elmulasztott munkáért. Így pl. olyan emberek, akik nem tudtak elszakadni gyermekkoruktól, s továbbra is a védettség és biztonság naív elképzeléseiben élnek, igényüket később kizárólag a vallásosságban élik meg. - A lelki érés még a legtisztább és legmagasabb fokon is az élet konkrét valóságához, a fejlődés pszichológiai törv-eihez kötődik. Az égbe vezető hidat a földön kell megalapozni, és építését a földön kell elkezdeni; azon a kemény kövön, amelyre Jákob a fejét hajtotta, amikor álmában az égig érő létrát látta (Ter 28,11-12). - A lelki érés kettős értelemben különbözik a természetes növekedés törv-eitől: a) A lelkileg érett embernek, a sztnek pszichológiailag nem kell szükségszerűen a legkiegyensúlyozottabbnak lennie. Gyakran túllép a józan emberi ész szabályain, mert a szeretet "oktalansága" olyan tevékenységre készteti, ami a pusztán emberi értelem számára fölfoghatatlan. - b) A szenten is látszik, hogy a megérés a Szentlélekben nem jelenti bensőjének fájdalom- és problémamentes megtalálását: kérdőre vonják, provokálják, bírálják és üldözik. Mindez arra készteti, hogy pontosabban figyeljen Isten hívására, keresse élete mélységét és méltóságát. Ha ezeket az életet támadó erőket eleve semlegesítik, az ember arc nélküli, infantilis marad. Csupán akkor érik meg, ha egyre jobban elfogadja önmaga és mások árnyoldalait. - Csak az ilyen tapasztalatok vezetnek az igazi emberséghez, ami nem a birtoklásban és a ragaszkodásban, hanem a higgadt, derűs ráhagyatkozásban, a teljes elfogadásban és odaadásban valósul meg. **

Schütz 1993:79.