🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > világkép
következő 🡲

világkép: a világ egészéről, részeinek összefüggéséről és működéséről alkotott elképzelés, melyet az adott kor természetre vonatkozó ismeretei (→mítosz), ill. természettudománya határoz meg. – 1. →Arisztotelész szerint a világegyetem két egyenlőtlen részből áll: a földi (ta entaúta) és a túlvilági (ta ekei) valóságból. A Hold fölötti részben, az égitestek világában nincs keletkezés és elmúlás, mert anyaga örökkévaló és változatlan elem, az éter. A mindenséget az állócsillagok köre boltozza, mely örökkévaló, szabályszerű körmozgást végez. Ez hozza mozgásba a bolygókat. Az utóbbiak mozgása azonban a különböző szférák befolyása következtében már nem oly egyenletes, mint a legszélső szféráé. Ez a szabálytalan mozgás hozza létre az atmoszferikus változásokat, melyekkel a Meteorologika foglalkozik. A csillagokat és a szférákat az embernél magasabbrendű szellemi lények (intelligenciák) mozgatják (Met. XII. 8). A bolygók a gömbalakú, mozdulatlan Föld körül forognak. A világegyetem örökkévaló, gömbalakú s egyetlen. – Az arisztotelészi természetszemlélet a kozmoszban fokozatos fejlődést állapít meg. A magasabb létformák magukban hordják az alacsonyabbak tökéletességét, az alacsonyabbak a magasabbakért vannak: a mindenségben így minden összetartozik, a valók egymást feltételezik. A formák fokozatos tökéletesülését legjobban szemlélteti az élők világa, melynek alapjelenségeit Arisztotelész lélektana vizsgálja. – 2. A Szentírás szemlélete szerint a világ 3 egységre osztható: égre, földre és alvilágra. Az ég „szilárd boltozat”, több héjazattal, melyeknek egyaránt Jahve az Ura. A földkorong az „alsó vizeken” úszik, mint egy csónak. Az alvilág (→seol v. →hádesz) a világtenger és a föld alatt húzódik, a sötétség és feledés földje, az ég ellenpólusa. A hármas felosztást az evang. is ismeri, de már a gör. kozmosz-fogalmat is alkalmazza (sőt már a Bölcs és a 2Mak is). – Az ősker. →eszkatológiában az alvilág a kárhozat helye, mely az ördögöknek van alávetve. A korabeli csillagászat, talán a platonizmus hatására Szt Pál úgy látta, hogy a Föld szabadon lebeg, körülvéve a bolygók szféráitól, a „levegő birodalma” az ördögök tartózkodási helye (vö. Ef 2,2; 6,12). A Biblia számára azonban az akkori ~ből vett kifejezések csak a „ruha” szerepét töltik be, mondanivalója nincs ezekhez kötve. – A szentatyák az ókori ~ segítségével írták le a kozmoszt (kozmográfia), s ezzel vallási igazságot akartak közvetíteni, főként a teremtés gondolatát. – 3. Aquinói Szt Tamás a fizikai ~re vonatkozóan elfogadta Arisztotelész elméletét, de a csillagszellemek helyett a szférák mozgását kívülről ható intelligenciáknak tulajdonítja. Az arisztotelészi kozmológia mellett lehetségesnek tart más, eddig még fel nem ismert megoldást is, mely a világot jobban megmagyarázza. Mivel a teremtmény Istentől kapta létét, Istentől függ létének fenntartása is. Az isteni létfenntartó erő megvonásával a teremtmény azonnal megsemmisülne (STh I, 104, 3). Minden működés valami még nem létezőnek a létesítése, melyet a teremtmény mint eszköz-ok minden lét okának, Istennek a mozgatására hoz létre (De pot. III, 7). Isten közreműködésével azonban nem kárhoztatja tehetetlenségre a másodlagos okokat, hiszen azok egyedileg önálló szubsztanciák, melyek egyedileg sajátos hatást hoznak létre. Istentől mozdíttatva a másodlagos okok sajátos természetűk szerint működnek (Gent. III, 69, 70). Az elsődleges és másodlagos ok különbségének a hangsúlyozásával Szt Tamás a teremtményi öntevékenységnek is lehetőséget biztosít. Isten a dolgokat céljuk elérésére gondviselésével kormányozza (STh I, 103). A mindenség összefüggő egészében mindegyik résznek megvan a maga szerepe, melyek együttvéve adják a világ Isten dicsőségét visszatükröző tökéletességét (I, 65, 2). – 4. A 18–19. sz. mechanikus ~e után alapvető változásokat hoztak az atomfizika, az űrkutatás, a genetika és a molekuláris biológia tud-os eredményei. **

Kecskés 1943:134, 269. – LThK 1993. X:1070.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.