Magyar Katolikus Lexikon > E > építés


építés, épülés: 1) szoros értelemben az ember szükségleteit kielégítő hajlék, →ház, és állatok oltalmát szolgáló épület (→pásztorépítmény) létrehozása. - A lakóhely, a telep, s főként az épület az emberi művelődés történetének tükre. Ahol az ember megtelepszik, megváltozik a táj képe. Minél alkalmasabb építő módokat és eszközöket talál, annál könnyebben, gyökeresebben formálja át környezetét, s a változás műveltségének mértéke. Míg a történelemelőtti népek telepei még belevesznek a tájba, a mai építkezésekben szinte elvész a táj és a természet. Magának a természetnek jóformán nincs része e változásban: a történelem hajnalán ugyanazon a helyen szinte ugyanaz a táj, ugyanaz az építőanyag állt az ember rendelkezésére, mint ma. - Az ~ erkölcsi tevékenység, felelősséggel jár az épületért és a természet alakításáért. Ez tükröződik már Hammurápi törvkvében (Kr. e. 2000 k.): „Ha egy építőmester készre épített egy házat egy polgárnak, a háztelek minden szárja (kb 44,66 m²-e) után 2 sékel (kb. 16,9 g) ezüstöt kapjon. - Ha egy építőmester egy polgárnak házat épített, de nem jól építette, úgyhogy az összedőlt és maga alá temette a ház tulajdonosát, az építőt öljék meg; ha a háztulajdonos fia halt meg, öljék meg az építő fiát; ha a háztulajdonos rabszolgája halt meg, az építő rabszolgát adjon rabszolga helyett; ha javak semmisültek meg, az építőnek kártérítésül ugyanazokat a javakat kell adnia, és újból föl kell építenie saját költségén a házat. - Ha egy építőmester egy polgárnak házat épített, de munkáját nem szakszerűen végezte, s ezért a fal megdől, az építőmester saját költségén erősítse meg a falat (228-233.§.).” - A bibliai időkben (mint falun a legutóbbi időkig mindenütt) a házépítés a nép körében nem igényelt szakembert, míg a paloták, tp. és a városi házak igényelték a tervező, ács, kőfaragó, kőműves, festő stb. munkáját (2Sám 5,11; 1Kir 5,29). A prófétáknál megjelenik a mérőzsinór, a függőón és a vakolókanál képe (Iz 34,11; Ám 7,7), de építészeti leírást a Szentírás nem ad. A legfontosabb építőanyag a mainál nagyobb, változatos méretű →tégla volt, melyből döngölt agyagra v. sziklára építették a falakat. A kőben gazdag vidéken a kő bányászatának és megmunkálásának nehézsége miatt a kőépület luxus volt (Iz 9,9; Ám 5,11). Az erődítmények falába töltelékként agyaggal (ritkán mészkővel) kevert apró követ, a ciszternák szigetelésére meszes maltert használtak. A Mezopotámiában kedvelt aszfaltot, bár a Holt-tengerben előfordult, alig alkalmazták. →építőáldozat, →szegletkő, →építőkő - 2) átvitt értelemben az ~, épülés lelki értékek létrehozása, gyarapodásuk elősegítése. Magában foglalja az okt-t és a nevelést, de ezeknél tágabb körű. - A Szentírásban Isten akarata, kegyelme és szava ~. A próféták tanítása szerint ennek az ~nek a beteljesedése lesz az idők végén a mennyei Jeruzsálem föl~e (Jer 8). Az ÚSz-ben Krisztus testének tp-aként építi föl Egyh-át kultuszközösséggé (Jn 2,19). Az ~t tanító és vezető hatalomként bízta ap-aira (Róm 15,19; 1Kor 3,10; 2Kor 10,8). Ez az ~ az Euch. ünneplésében, a karizmatikus tevékenységben (1Kor 11-14), a példaadásban és az egyhközs. életében (8,1-13; 10,23-33) történik. - Szt Pál gyakran nevezi az ap. munkát az Egyh. ~ének (2Kor 10,8; 12,19; 13,10; Róm 15,20); de a közösség mint templom=épület is nagy súllyal fordul elő (1Kor 3,10). A közösségben mindennek a tagok ~ét kell szolgálnia: a dicsőítésnek, a tanításnak, a kinyilatkoztatásnak, a nyelveknek és magyarázatnak (1Kor 14,26), a prófétálásnak (14,3), a jó szónak (Ef 4,29), a kölcsönös figyelmeztetésnek (1Tesz 5,11), az ap. hatalomnak (2Kor 10,8; 13,10). A →karizmák értékét az határozza meg, hogy a közösség ~ére szolgálnak-e (1Kor 14,5.17). Terméketlen, aki csak a maga ~ét szolgálja (14,4). Az egyes tagok ~e (1Kor 14,12; 2Kor 12,19; Róm 14,19; 15,2) Krisztus testének ~e is (Ef 4,12-16). **

Eilers 1932:48. - Nötscher 1940:240. - BL:368. - Schütz 1993:78.