építőkő: a kőből való →építés alapeleme. - Tág értelemben nyers szikladarab, hatalmas görgetegkő (küklopsz-fal, →megalit kultúra). Szoros értelemben szabályos téglatest v. kocka formára faragott kő. Kötőanyag nélküli építkezésre is alkalmas. Mérete az arasznyitól 20-25 m-ig terjed. Az épületben betöltött sajátos szerepe szerint alapkő, →szegletkő, →zárókő. - Átvitt értelemben egy bizonyos egység része, pl. egy közösség tagja. Az Egyh-ban ~vek a ker. hívek (1Pt 2,5). Hermász: A Pásztor IX. példázata (78-95.) részletesen magyarázza az ~ szimbólumát. - Ikgr. A kk. ker. műv-ében az úton heverő ~vek azoknak az embereknek a szimbólumai, akik nem engedik, hogy Isten beépítse őket templomába. - A →szabadkőművesség szimbólumrendszerében a szabályosan megfaragott ~ a szabadkőműves eszmék által kimunkált ember, a faragatlan kő a kívülállók jelképe. **

Lipffert 1976:139. - ÓI III:332.