🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > énekes madarak
következő 🡲

énekes madarak (lat. Passeri Formes): szárazföldi fészeklakó →madarak. - Négyujjú lábukkal jól kapaszkodnak faágon, de sok talajon mozgó faj is van. Fiókáik kikeléskor csupaszok. Mo-on ismertebb ~: cinege, csonttollú madár, csuszka, fakusz, →fecske, gébics, ökörszem, pacsirta, paradicsommadár, pinty, poszáta, →rigó, sárgarigó, →sármány, seregély, →tengelice, →varjú, →veréb.


énekes madarak: az énekesmadár alakúak rendjébe (Passeriformes) több mint 50 különböző család tartozik, köztük a legkiválóbb énekesek, pl. Amerikában az amerikai gezerigó, Ázsiában az indiai sámarigó, Afrikában a rozsdásrigó fajok. – A Mo-on élő énekesmadarak között vannak rovarevő és magevő fajok. Előbbiek közül kiválóan énekel a fülemüle, a nagy fülemüle, az énekes és fekete rigó, a mezei pacsirta, a barátposzáta, az énekes nádiposzáta, a kerti geze; nagyon szép a sárgarigó „Huncut a bíró”-val visszaadott flótája. A magevők között a tengelice, a kenderike és az erdei pinty áll az első helyen. – Az énekesmadarakhoz tartoznak még egyebek mellett a cinegék, a fecskék, a poszáták, a nádiposzáták, a gébicsek, a vörösbegy, az ökörszem, stb. Mo-on a →szarka, a →szajkó és a dolmányos varjú kivételével valamennyi énekesmadár védett. – Lásd MKL III:110. S.E.