Magyar Katolikus Lexikon > E > éjféli mise


éjféli mise: a →karácsony ünnepének első szentmiséje december 24-ét követően éjfélkor. - Egyéb elnevezései: a tp-ban ragyogó fényesség miatt →aranyos misének, a Jézus születését hirdető angyalokra utalva →angyalmisének is nevezik. Erdély némely helyein →madármise. Az  ~  lezárja az →ádventet, föloldja a karácsonyi →böjtöt, bevezeti az egész ünnepkört. A Sztföldön Betlehemben a 4. sz. végén már szokásban volt. Róma az 5. sz. közepén vette át, stációs tp-a a Maria Maggiore-baz. - Az ~ a liturgia üdvtört. magyarázata szerint a törvény előtti (a →pásztorok miséje a törv. alatti, az ünnepi nagymise az úsz-i) kor jelképe; teol. magyarázata szerint az ~ a Fiú Atyától való örök (a pásztorok miséje Máriától, az ünnepi mise a lelkekben való) születését ünnepli. Az ~ a leghosszabb éjszaka közepén jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmait, születése megújítja a világot. Régebben ezért az ~t sok helyen sötétben kezdték, s a →Dicsőség a magasságban Istennek... fölhangzásakor borult fénybe a tp. A pásztorok tiszteletadása (vö. Lk 2,8-20) a 18. sz. végéig hozzátartozott az ~ lit-jához: mise után pásztorok látogatták meg a betlehemet. - Az ~ hiedelem- és szokásvilága. Mivel az éjfél a napnak mindig a legtitokzatosabb pillanata, a néphitben a szellemek, a hazajáró lelkek és kísértetek ideje, s különös képzetek és hiedelmek fűzödtek hozzá. Az ~ órájára az ádvent minden várakozása összesűrűsödik: a jámbor lelkek jelet látnak mindenben, a titkok megnyílnak, a jövő föltárul, a folyókban tej és méz folyik; úrfölmutatáskor a vizek borrá változnak, az állatok megszólalnak (vö. Iz 1,3). Többfelé ~ előtt etetéssel, itatással kedveznek a jószágnak. Egy 19. sz: följegyzett hagyomány szerint a Balaton Jézus születése pillanatában fakadt. Az ~re vitték el a →lucaszéket, hogy ráállva fölismerjék a →boszorkányokat. Az ~ hiedelem- és szokásvilága tele van bőség-termékenység varázsló motívumokkal. Ált. hiedelem szerint az ~n legalkalmasabb Isten áldását, segítségét és oltalmát kérni. - A szentek közösségének megnyilvánulása, hogy sokfelé úgy tartják, az ~ előtt v. után megholtaknak is van ~je. - Az ~ föloldotta karácsony →vigiliájának böjtjét, s a hazatérők ünnepi ételeket fogyasztottak. D.I.

Népr. Közlem. 1965. (Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre) - Vigília 1971:12. sz. (Schram Ferenc: Az ~ szokásainak tört-éből) - Bálint 1976:15. - MNL III:59. (s.v. karácsony) - Népi kultúra - népi társad. 1977:37. (Kriza Ildikó: Az szálláskereső Mária. Apokrif motívumok a mai szájhagyományban.) - Bálint 1989:92.