boszorkány (lat. striga, malefica): kezdetben férfi vagy nő, aki bűbájosság vagy varázslat által, természeten kívüli módon, az ördög segítségével emberéletben, egészségben vagy vagyonban kárt okozott (→mágia). Később szinte kizárólag a keresztény hittől elszakadt, azt megtagadó s az ördöggel szövetkező nő. - A ~hit ősrégi, és minden népnél megtalálható. A pogány vallásokból a 13. sz: szűrődött be az európai kerségbe. Ekkor a ~ fogalma módosult, s lényege az ördöggel való szövetkezés, a vele való nemi érintkezés lett. Így a kezdetben más életét v. egészségét veszélyeztető cselekedet vallás elleni bűntetté vált. Ezért kezdett foglalkozni az inkvizíció →boszorkányperekkel. A ~hit a protestantizmussal új erőre kapott. A 17. sz-tól a ~kérdésben egyre tárgyilagosabb lett a szemlélet, s 1782 u. ~t nem végeztek ki. - A magyar ~perek adatai szerint a ~ különféle emberi alakokat ölthet magára, tárggyá, forgószéllé, de legtöbbször állattá tud változni. Leggyakrabban fekete kutya v. macska, disznó, farkas, fecske, tyúk, lúd, malac, marha, nyúl, zöld béka alakjában jelenik meg. A vízen (dióhéjban) száraz lábbal kel át, áthatol zárt ajtón és ablakon, erejével a távolban is hat, távollétében is tudja, mit mondanak róla. Eszközei: az akasztott ember kötele, elégetett ~ csontja, béka, békatojás, cérna, fekete lé, temetői föld és fű, katángkóró, küszöbkő, só, hamu, ruhadarabok, sonkoly vize, szőlőlevél, teknősbéka, tyúktojás, sztelt gyertya. Ezeket használja a ~ fürösztés, füstölés, itatás, kiöntés, rátétel útján. Ártó tud-át arra használja, hogy meghurcolja, megnyergelje, megnyomja az embert, közreműködik szerelemben, termékenységben, magtalanságban, gyógyításban, szülésben, szerelemkeltésben, férjkiengesztelésben, házastársak közti gyűlöletkeltésben, magzatelhajtásban, szoptatásban. Meg tud rontani állatokat, el tudja venni a tehén tejét. A perekben szó esett az ördöggel való gyűlésekről, szövetségkötésről, testi érintkezésről is. - M. törvények a ~okról: 1016 k. Szt István II. törvénykv-e: „Ha valakit ~nak találnának, a bírák törvénye szerint vigyék az egyház elé és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa a hitben, böjtölés után térjen haza. Ha másodízben találják vétkesnek, ismét böjtöljön, utána a templom kulcsával kereszt forma bélyeget süssenek a mellére, homlokára és a válla közé és menjen haza. Ha harmadszor is vét, adják a bírák kezébe.” - 1104: Kálmán kir. I. törvénykv-e: „A boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, szó se essék.”  **

CJH I:35. (31.), 113. (57.) - KL I:238, 242.