Magyar Katolikus Lexikon > D > dicsőítés


dicsőítés, magasztalás: a teremtmény válasza Isten teremtő és üdvözítő munkájára (Zsolt 40,4; ApCsel 4,21), a  →világ célja. - A választott nép tagjainak alapvető föladata a ~ egész életükben (Zsolt 30,10; 88,11; Iz 38,18), a ~ az egész örökkévalóságon át folytatódni fog (Jel 7,9-17). Különösen a szöv. népéhez tartozás, az erre való kiválasztottság és a megváltás szolgál a ~hez indítékul (Kiv 15,1-18; Ef 1,3-14). A teremtett világ a létével dicsőíti Istent (Zsolt 19,2-7; 29; 104). Az angyalok is belekapcsolódnak Isten ~ébe (Zsolt 148; Jel 4,8); már most együtt dicsőítik az emberekkel az Istent (5,9-14). A világ és az üdvösség tört-e Isten ~ében teljesedik ki (Róm 11,33-36). →doxológia, →Eucharisztia **

BL:261.