🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > diatribe
következő 🡲

diatribe (gör. 'társalgás'): a tanulmány és a párbeszéd ötvözéséből keletkezett műfaj. - Szókratész és a szofista körök párbeszédeiből fejlődött ki, a cinikus-sztoikus fil-ok, különösen Epiktétosz kedvelte. A párbeszédben (→dialógus) két fél vitatkozik, a ~ben az egyik fél képzeletbeli, s szónokias-fellengzős, nem egyszer gunyoros kérdésekre kérdéssel válaszol. A ~ rövid, találó mondatokból áll, amelyek ereje az éles szembeállításokban és a gyakori megszemélyesítésben rejlik. Amellett van tere az érvek kifejtésének is, minek során gyakran folyamodnak természeti hasonlatokhoz, valamint a bizonyításnak a fortiori, a minore ad maius és a maiore ad minus módjához. - Szt Pálnál különösen a rómaiaknak írt levélben fedezhetők fel a ~ elemei. Itt az ap. képzelt ellenféllel (9,19; 11,19) vitázik, s a kérdések és ellenkérdések (3,5; 4,1; 6,1 stb.) éppúgy megtalálhatók benne, mint az antitézisek (Isten-világ, lélek-test, törvény-hit stb.), a megszemélyesítések (10,6; 6,12; 15,3-8), a term-ből vett hasonlatosságok (11,17-24) és a bizonyításnak az a minore ad maius és a maiore ad minus formái (5,9; 8,32; 11,24; 5,15.17; 11,12). **

BL:260.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.