Magyar Katolikus Lexikon > D > daru


daru (lat. Grus grus L.): szürke tollú, nagytestű, költöző gázlómadár. - A gör-róm. mitológiában azt tartották róla, hogy egy lábon állva a másik karmai között követ tart, hogy el ne aludjék, míg a többi pihenő madár felett őrködik, ezért az éberség jelképe. Román kori tp-ok domborművein gyakran látható egy-egy ~ v. →gólya, amint kiveszi a farkas torkán akadt csontot; ez a hálátlanságot elviselő szolgálatkészség képe, mert a farkas utóbb megtagadta az ígért jutalmat. A →Physiologus szerint kettős jelentése van: mint vándormadár, mely ismeri a maga idejét, a Krisztust fölismerő lélek; mint kígyóölő, Krisztus szimbóluma. →hermelin **

Lipffert 1976:36. - Kirschbaum II:557. - KML 1986:67.