🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > daru
következő 🡲

daru (lat. Grus grus L.): szürke tollú, nagytestű, költöző gázlómadár. - A gör-róm. mitológiában azt tartották róla, hogy egy lábon állva a másik karmai között követ tart, hogy el ne aludjék, míg a többi pihenő madár felett őrködik, ezért az éberség jelképe. Román kori tp-ok domborművein gyakran látható egy-egy ~ v. →gólya, amint kiveszi a farkas torkán akadt csontot; ez a hálátlanságot elviselő szolgálatkészség képe, mert a farkas utóbb megtagadta az ígért jutalmat. A →Physiologus szerint kettős jelentése van: mint vándormadár, mely ismeri a maga idejét, a Krisztust fölismerő lélek; mint kígyóölő, Krisztus szimbóluma. →hermelin **

Lipffert 1976:36. - Kirschbaum II:557. - KML 1986:67.


daru (Grus grus): korábban rendszeresen költött Mo-on, de a lecsapolások és élőhelyeinek egyre fokozódó zavartsága miatt mint fészkelő eltűnt, ma csak átvonul Mo-on. Utoljára a Fonyódhoz közeli Nagy-Berekben költött az 1910-es években. Ősszel nagy tömegek láthatók a keleti országrészben, a Hortobágyon egyes években százezer daru időzik október-novemberben. A családok, a két öreg madár és egy vagy két fiatal ekkor még összetartanak. Nappal a kukoricatarlókat, a legelőket járják, este a nemzeti park által e célból félig leeresztett nagy halastóra húznak be, és a vízben állva töltik az éjszakát. A tavaszi vonulás gyors, egyes csapatok megállás nélkül repülnek át a Kárpát-medence felett. Kis csapatok, valószínűleg ivaréretlen példányok, rendszeresen átnyaralnak a Hortobágyon. Az ősszel elhullatott dísztollakat a csikósok, gulyások összegyűjtik és a kalapjuk mellé tűzik. – Lásd MKL II:527. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.