Damasus, I., Szt (Hispánia v. Róma, 304/05.-Róma, 384. dec. 11.): Szt Liberius pápa utódaként 366. X. 1.-384. XII. 11: pápa. - Apja Antonius róm. jegyző, majd diákonus és pap, anyja Laurentia, nővére Iréné volt. Családjából hozta magával a vt-k tiszt-ét. Liberius p. diákonusa lett, 355: vele indult a számkivetésbe, de még az indulás napján visszatért. A róm. klérussal együtt esküt tett, hogy Liberius életében nem választanak p-t, II. Félix mégis hamarosan ellenp. lett. Amikor 358: Liberius visszatért, ~ újra melléje állt. - 366. X. 1: a nép zöme ~t, egy kisebb csoport Ursinust választotta p-vá; az ellentétek véres összecsapásokban fejeződtek ki, (egyetlen napon a S. Sicininus-baz-ban 137 halottat számláltak össze). - A sokféle eretnekséggel szemben (→arianizmus, →apollinarizmus, →eunominianizmus, →novacianizmus) 371: és 374: zsin-ot tartott, s anélkül, hogy bárkit elítélt volna, megerősítette a Krisztusról és a Szentlélekről szóló tanítást. K-en a helyzet nem változott, ezért Theodosius cs. összehívta az I. →konstantinápolyi zsinatot, mely 381. V-VII. 30: ülésezett. ~ ennek dogmatikai döntéseit elfogadta, de a pátr. székek új rangsorát nem. 382: Rómában újabb zsin-ot tartott, amelyen Szt Ambrus és Szt Jeromos is részt vett, s megerősítette a Róma, Alexandria, Antiochia, Konstantinápoly sorrendet. Ettől kezdve használatos az →Apostoli Szentszék kifejezés. A lit-ban kötelezővé tette a lat-t, csak a Kyrie maradt gör. 382: Szt Jeromost titkárává tette, s megbízta a Szentírás lat. ford-ának revíziójával. Ékesítette a róm. baz-kat, újjáélesztette a vt-k tiszt-ét. Közel 60 verses sírföliratát, melyekkel a vt-k sírjait ékesítette, Furius Dionysius Filocalus véste márványba. 2 baz-t épített: az egyiket a Via Ardeatina és Appia között (később ide temették), a másikat a városban Szt Lőrinc tiszt. Ennek átépített változata a mai S. Lorenzo in Damaso-baz., ahová ereklyéit a 8. sz. végén átvitték. - Attrib-ai: monstrancia, tp-modell. - Lázas betegségek ellen kérik oltalmát. Ü.: dec. 11. - M: PL 13, 347-424. - Utóda 384. XII. 29: Szt Siricius. T.J.

LThK III:136. - BS IV:433. - Vanyó I:511. - SzÉ 1984:701. - Mondin 2001:47.