Magyar Katolikus Lexikon > C > csoport


csoport: egymással kölcsönhatásban álló személyek összessége, akiket közös →érdekek, →célok és →értékek kötnek össze, s akik azonos szabályokat követnek. - A ~ tagjai a közösségen belül más-más szerepet töltenek be, és bizonyos rangsor szerint rendeződnek. A ~ a →szociológia egyik alapfogalma, de más humán tud-okban is közp. szerepe van és a cselekvés számos ter-én nagy jelentőségű. A közös célkitűzések a ~ tagjaiból a mi-érzést váltják ki, még ha ez nem is mindig kifejezett. Egy-egy társadalmi réteg, s az orsz. társad-a is különböző kultúrájú  ~okból áll. Az emberiség egészéről nem mondhatjuk, hogy ~, már csak a népek érdekellentétei miatt sem. - 1. A cél tudatossága alapján különböztethető meg a →tömeg, a →társaság és a →közösség. A tömeget minimális cél és tudatosság kapcsolja össze (pl. utazásra való várakozás), a társaságot már az élet egyik ter-ére (pl. tud. érdeklődés), a közösség tagjait pedig az élet több ter-ére is kiterjedő érdek- és célazonosság (pl. vallási közösség) fűzi egybe. - 2. A ~ tagja a saját ~hoz, amelyhez tartozónak érzi magát, rokonszenvvel közeledik; idegen azok ~ja, akikkel szemben idegennek érzi magát, akiknek elveit tagadja. Ezt a megkülönböztetést a mi-érzés határozza meg; fontos szerepet játszik az önazonosság, ill. az ellenségkép kialakításában. Az idegenek elutasítása rendszerint előítéletek eredménye. A saját ~ a legtöbb emberben olyannyira a dolgok mércéjévé válik, hogy számos nyelvben csak ezt beszélők az „emberek”, míg a másajkúak már nem is emberek. A saját ~ gyakran nacionalizmus forrása. Erről a tőről fakad mindenfajta fajelmélet, ill. az idegengyűlölet, a hátrányos megkülönböztetés, a nemz., nemzetiségi és vallási kisebbségek elnyomása. Az idegen ~ sajátos formája a viszonyulási ~. Ez olyan ~, amelynek tagságát más ~ok tagjai el szeretnék nyerni, v. céljait, normáit maguk számára követendőnek tartják, társad. v. más előnyök miatt. Az ilyen törekvésnek az lehet az eredménye, hogy az idegen ~ból előbb-utóbb saját ~ lesz (vö. az amerikai négerek harca a polgárjogi egyenlőségért). - 3. Szervezett és nem szervezett ~. Az előbbiek azonos munka, feladatok gyakorlása közben jönnek létre (pl. a munka~ok egy-egy üzemi szerveződésen belül). Ezek rendszerint „kívülről” kapott utasításoknak megfelelően meghatározott célok elérésére törekszenek, szabályokat követnek. A személyes jelleg itt háttérben marad. Ezzel szemben a nem szervezett ~ok „maguktól”, személyes kapcsolatok révén, tisztán rokonszenv alapján alakulnak. Szabályaik kötetlenebbek, esetleg „menet közben” alakulnak ki. A nem szervezett ~ok rendszerint a szervezett ~okon, egységeken belül alakulnak ki (vö. klikkek egy-egy munkahelyen, a katonaságnál, isk-kban, diákotthonokban, egyes-ekben, egyhközs-ekben) ahol a szervezett keretek túl tágaknak bizonyulnak, és az emberek személyesebb közösségre vágynak. - 4. Elsődleges és másodlagos ~. Ezt a megkülönböztetést Ch. H. Cooley használta. Az elsődleges ~ a tagok közti szoros, gyakori, erősen érzelmi kapcsolat révén keletkezik; fejlett mi-érzés, a közös értékekhez való kötődés jellemzi. Azért elsődleges, mert a személyi fejlődés első szakaszában először ezzel találkozunk, a primer szocializáció ennek révén történik, s alanyilag is ez áll hozzánk legközelebb. Az elsődleges ~ok közé sorolható a →család, a szomszédság, a gyermekek és fiatalok játéktársasága és a kisközösségek. A másodlagos ~ fogalma többé-kevésbé a szervezett ~éval azonos: személytelenebb, közvetett kapcsolatot tételez föl, uakkor határozott célok elérésére alakul, szabályai kötöttek, viszont a tagság nagy száma miatt az egyes ember nem látja át működését. - 5. A kis ~ - nagy ~ fogalompár is többé-kevésbé azonos az előzőekkel; a kis ~ tagjai szemtől-szemben állnak, s az előző fölosztással ellentétben céljai határozottak. A kis ~ok igen alkalmas alanyai lehetnek nagyobb közösségek érdekeinek és a tud. kutatásnak, segítségükkel le lehet mérni egy-egy társad. folyamat irányát, fejlődésének útját. Az egyes ember épp a ~on keresztül éli meg az (össz)társad. értékeket, normákat és kulturális tartalmakat, gyakorolja be a legfontosabb magatartási módokat, ezen keresztül tanulja meg, mi az, hogy „szociális”. A ~ az ember személyes cselekvésének legfontosabb ter-e. Ki-ki főleg a ~ban kap feladatokat, elismerést, értékelést és védelmet. Ez az egyes ember érzelmi védettségének színtere, bár uakkor feszültség, összeütközés helye is lehet, főleg, ha valaki nem egészen szabadon lesz annak tagja, s a ~ nem hagy helyet a távolságtartás bizonyos formáinak. A kis ~ elősegítheti a személyiségfejlődést, ha szabad döntés révén lehet valaki a tagja, ha érzelmileg kiegyensúlyozott, fölépítése demokratikus és ha tagjaival szemben magas a tűrési küszöbe. Az egyesek akaratára épülő v. túl nagy beolvadásra késztető ~ok inkább visszavetik a személyiség fejlődését. A rangsor szerint jól fölépített ~ok általában jobb teljesítményre képesek, ám azon az áron, hogy csökken a résztvevők érzelmi azonosulása. Az egyenlőségre épülő ~okban az érzelmi motívumok előbbre valók, mint a teljesítménynövelés, minőségileg azonban jobb eredmények elérésére vezethetnek. Az, hogy miként hatnak a társad. v. az egyesek életére, függ a mindenkori ~ szerkezetétől és attól az összefüggésrendszertől, amelynek részei. - A ~dinamika eredményei hasznosíthatók mind a fiz. munkában, mind az okt-ban és nev-ben. Alkalmazható mint ~tréning és mint ~terápia, segítheti az érintkezési készséget, a résztvevők teljesítőképességét, probléma- és ellentétoldó készségüket (akár egyéni életükben, akár ember és ember közti, akár társad. viszonylatokban), sőt a lelki- és szociálterápia ter-én is eredményekhez vezethet. Cs.I.-L.V.