🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szociológia
következő 🡲

szociológia (a lat. socius, 'társ' és a gör. logosz, 'tan' szóból): a →társadalomtudományok legfiatalabb ága, melynek tárgya a társadalom szerkezete, funkcionális összefüggései és fejlődése, ill. életének törvényszerűségei. - 1. Kialakulása. Előfutárai és korai képviselői részben természet-, részben vallástud-nyal foglalkoztak. August →Comte Fro-ban, Herbert Spencer Angliában a fizika és a biológia eredményeire támaszkodtak, No-ban Georg Wilhelm Friedrich →Hegel, Wilhelm →Dilthey és Karl →Marx vallásos, bár istentelenné vált gondolkodásból kiindulva dolgozták ki a ~ alapjait. Az USA-ban a →pragmatizmus képviselői (Charles Sanders Peirce, William James, John Dewey) a keresk-ben igyekeztek ellenőrizni e gondolkodás hatékonyságát. Immanuel →Kant, Dilthey és Heinrich Rickert nyomán Georg Simmel és Max Weber megalkották a ~elmélet ismeretelméleti alapjait, mely a termtud. irányultságú pozitivista kezdettől elkülönülve mint megértő ~ vált önálló irányzattá. - 2. A ~ irányzatait a jelenség és a lényeg közötti feszültség határozza meg, melynek feloldása három módon lehetséges: a) A pozitivista ~ adatgyűjtő: lemond arról, hogy megragadja a lényeget és az értelmet, és a megragadható, mérhető jelenségekre összpontosít. E módszer nagy alakja Comte. - b) A frankfurti iskola és a marxista ~ lemond arról, hogy adatokat gyűjtsön, mert a megjelenő valóságnak úgyis meg kell semmisülnie, akár a tört. befejeződése, akár a földi paradicsom megvalósulása miatt. Fő képviselői Max Horkheimer és Theodor Wiesengrund Adorno. - c) A megértő ~ belehelyezkedik a lényeg és a jelenség feszültségébe, a valóságot nem dobja el, hanem megértőn olyan jelképnek értelmezi, melyben a lényeg, ha rejtetten és többszörösen torzítva is, de már jelen van. Ezt az irányzatot csak a 20. sz. elején sikerült megalapozni, de ez lehetővé tette a más tud-okkal való együttműködést, a kultúra és különösen a vallás jelenségeinek kutatását. - 3. A ~ és a teológia. A ~ adatokat szolgáltat a modern társad-ak szerkezeti felépítéséről, alkotmányos folyamatairól és változásairól (pl. a szekularizációról), a hit és az egyh. társad. jelenlétének feltételeiről és a ker. hit gyakorlásának lehetséges társad. hatásairól (egyházszociológia, pasztorálszociológia). Ezzel biztosítja, hogy létrejöhessen a kapcsolat az erkölcsteol-val, a szociáletikával és a gyakorlati teol-val, melyek mind más-más hangsúllyal reflektálnak hit és társad. kapcsolatára, mind befelé, a hívők közösségére, mind kifelé a társad. felől érkező kihívásokra nézve. A ~ kutatásai fontosak a műszaki-ipari civilizációban a fundamentális teol. számára, mely a hit szellemi-kulturális elfogadhatóságát vizsgálja. A kerség „szekularizációval szembeni ellenállása” és világgal való találkozásának kérdése pusztán fil., értelmi reflexiókkal már nem válaszolható meg kielégítően, hanem szükség van többek között arra is, hogy a kultúr- és tudomány~ vizsgálja a vallásos valóságértelmezés továbbadásának és érvényesülésének lehetőségeit. **

LThK 1993. IX:799.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.