csarnoktemplom: két- vagy többhajós templom, melynek hajói a bazilikális térrendszerrel ellentétben egyforma vagy megközelítően egyforma magasak. - Már a román kori építészetben előfordul; mintája a többhajós altemplom lehetett. A ~ok virágkora a késő gótika, de már a kolduló rendek kedvelték. A ~építészet késői korszakában rendkívül magas, kerek oszlopokra bizarr boltozati alakzatokat emeltek, hatalmas ablakokat nyitottak a falakon, s ezáltal a belső tér egyre inkább profán jelleget öltött. A barokk korban főleg D-No-ban építettek ~okat. A modern tp-építészet hasonló alkotásai valójában nem ~ok, hanem teremtp-ok. **

LThK IV:1333.