🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > coemeterium
következő 🡲

coemeterium, cimiterium (a gör. koimétérion, 'nyugvó-, hálóhely' szóból): temetkezési hely a felszínen (→temető) vagy a föld alatt (→katakomba). - A ~ elnevezés a föltámadás hitéből következett, mely szerint a halál nem más, mint a föltámadásra várakozók álma. A ~ szóból származik a m. →cinterem. - 1. Az ókori Rómában →area. Minden róm. polgárnak joga volt temetkezési helyet vásárolni, mely jogvédelem alatt állt a ~ot gondozó temetkezési koll-mal együtt (a hely megváltásával vált a koll. tagjává a polgár). E jogvédelem az üldözések alatt is érvényben volt. Különösen I. Callistus p. használta ki e lehetőséget, s a koll. jogállása tette lehetővé, hogy a szegény és rabszolga ker-ek is elkerüljék a tömegsírt. - 2. A ~ személyzete a sírásókból és őrökből állt. A sírásók (fossores) készítették elő a sírhelyet, s a ker. ~ban diákonus v. pap vezetése alatt álló testületet alkottak. Az őrök (custos sepulchri) ügyeltek a rendre. Különös jelentőségük volt a sztek sírjait őrzőknek. - 3. Az ókori Rómában a ~ a falakon kívül volt. A 7. sz-tól a városon belül is temetkeztek elsősorban a sírrablások és -gyalázások megelőzése végett. **

Onasch 1980:78.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.