cirkon: drágakő. - Hosszú időn át különféle elnevezésekkel illették, a sárgáspiros változat ált. elterjedt neve ma is hiacint. Az ókor óta éppen ez a változata ismert. Kém. összetétele cirkónium-szilikát (ZrSiO4), amely azonban igen kis mennyiségben radioaktív anyagokat (tórium, hafnium, urán), néha vasat is tartalmaz. A kő belsejében ható sugárzás, amely viselőjére nézve nem jelent semmiféle veszélyt, lassan bomlasztja a ~ kristályszerkezetét, egyben a színek nagy változatosságának okozója: szürke, zöld, barna, kék, narancs sokféle árnyalatban. Hőkezeléssel a színek változtathatók. - Egy gör. monda szerint Apollón elhajított diszkoszával megölte az ifjú Hüakinthoszt, akinek véréből liliomszerű virág nőtt (jácint). Ennek a színére emlékeztet a róla elnev. drágakő. Arab áthagyományozás útján a hiacint a kk-ban különös jelentőségű. Az Arisztotelésznek tulajdonított Lapidárium, 'drágakőkönyv', amely valójában 9. sz. szíriai, később pedig arab forrásokra támaszkodott, nagy hatással volt ezekre a hagyományokra. Kiderült azonban, hogy annak idején sok más drágakövet soroltak ide: korundféleségeket (→rubint, →zafírt). Megenbergi Konrád (1309-74) már csak azt a követ nev. hiacintnak, amelyet mi sárga zafír néven ismerünk. - A mágiában nagyra tartották a ~t. Úgy vélték, megteremti a békét, viselője elfelejti az elszenvedett sérelmeket és belső elégedettséget élvez, sőt más szenvedőnek is megnyugvást és harmóniát képes hozni. A piros ~ jót tesz annak, akinek a vére beteg. A litoterápiában nyugtatószerként ismert. Az asztrológiában a Bika jegyéhez rendelik. Az e jegyben születettnek biztosítja lelki egyensúlyát. Segít a máj- és vesebajokon is. A kék ~ a Nyilas szerencseköve. - Legfontosabb lelőhelyei: Sri Lanka (Ceylon), Kambodzsa, Ausztrália, Thaiföld, Burma, Norvégia. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.