Magyar Katolikus Lexikon > C > Caligula


Caligula, Gajus Caesar (Ambitarvius? [1993: Conz, a Saar és a Mosel összefolyásánál], Kr. u. 12. aug. 31.-Róma, 41. jan. 24.): római császár (ur. Kr. u. 37-41) Szt Péter pápa idejében. - Germanicus és Agrippina fia. Gyermekéveit atyjánál, a Rajna mentén állomásozó légiók között töltötte, akik a csizmát (caligae) viselő ifjút megkedvelték és ~nak nevezték el. Atyja halála után Tiberius cs. udvarába került, behízelegte magát a cs-nál, ámbár az fölismerte hamisságra hajló természetét. Macróval, a testőrség parancsnokával szintén jó kapcsolatot alakított ki, s így Tiberius meggyilkolása után kikiáltották cs-rá. ~ néhány hónapig népszerűségre vágyva föláldozta Tiberius embereit, elengedte az adókat, elűzte a →delatorokat, fényes cirkuszi játékokat rendezett. Mindez az államkasszát néhány hónap alatt alaposan kimerítette. Uralkodása 7. hónapjában súlyosan megbetegedett, s felépülése után kegyetlen, őrjöngő zsarnok lett. Amúgy is ideges, gyönge testalkatú (epilepsziás) volt, s a váratlanul elnyert cs. hatalom fölkeltette benne a mindenhatóság érzését. Sorra kivégeztette rokonait, barátait, ellenségeit. Megölette nővérét, Drusillát, apósát és Macrót. Ártatlanokat dobatott a cirkuszban a vadállatok elé és istennek képzelve magát, Jupiterrel és Dianával mint „nővérével” társalgott. Rengeteg pénzre lévén szüksége, megölette a gazdagokat, s kincseiket lefoglalta. Miután Rómában jóformán már mindenkit kifosztott, Galliába ment, hol nagyatyjának, Augustusnak és atyjának ruháit és fegyvereit eladta előkelő galloknak, majd nagyzási hóbortból Britanniába készült. Közvetlenül a hajóraszállás előtt azonban leállította a hadjáratot és megparancsolta katonáinak, hogy a parton zsákmány gyanánt kagylót gyűjtsenek. A germán hadjárat is elmaradt. Mindamellett diadalmenetben vonult be Rómába, s állatbőrökbe bújtatott testőreit mutatta be mint germán foglyokat. Őrültsége ekkor már nem ismert határt. Nyíltan istennek nyilatkoztatta ki magát és külön papi testületet alapított a maga tiszteletére, melybe kedvelt lovát (Incitatus) is beválasztotta. Csak a zsidók merték a követelt imádást megtagadni tőle. →Philónt Rómába küldték azzal a megbízással, kérje ~t, ne állíttassa föl szobrát a jeruzsálemi tp. sztélyében. ~ ekkor már csak delatorok, testőrök és romlott nők társaságában töltötte napjait, s mikor közülük is néhányat kivégeztetett, összeesküvés támadt ellene, s testőrei segítségével megölték. - Ifjú korában barátkozott össze Nagy Heródes unokájával, Agrippával. 37: neki ajándékozta Fülöp tetrarka ter-ét kir. c-mel. Pilátust az ellene benyújtott vádak alapján Vitellius szíriai legátus még Tiberius cs-hoz küldte, de már ~ mentette föl hivatalából. Amikor 39: Heródes Antipász Bajaeban (Nápolyi öböl) fölkereste és kirságot kért tőle, hamis vádak alapján Lugdunumba száműzte. Utóda I. Claudius. **

Pallas III:100. - Kroll 1983:453. - Vanyó IV:63. - Pecz I/1:352.