🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bizánci szertartás
következő 🡲

bizánci szertartás: Bizáncban a 4-10. században kialakult rítus, mely az egész keresztény Keleten elterjedt. - Akkor kezdett kialakulni, amikor Bizánc cs-város és pátr. székhely lett. A 4-6. sz: számos bizánci pátr. (Eudoxiosz, Nazianzi Szt Gergely, Nektáriosz, Aranyszájú Szt János, Nesztoriosz) Antiochiából, ill. a kappadókiai Kaiszareiából jött a főv-ba. Bizáncnak korábban lit. hagyományai nem voltak, e főpásztorok saját városaik lit. gyakorlatát vezették be, mely itt új formákkal gazdagodott. A ~ban a Nagy Szt Vazulról és Aranyszájú Szt Jánosról elnevezett euch. lit. terjedt el, de nagyböjtben egyes napokon az →előszenteltek liturgiáját végzik. A többi szert. kialakulására hatottak a Jeruzsálem melletti Szt Szabbasz-ktor szerz-ei és a szír-melkita költők alkotásai. E szerzők közül nevezetesebbek: Romanosz Melodosz, Krétai Szt András, Damaszkuszi Szt János és Koszmasz Hieroszolümitész. Szt Szabbasz a szerz-ek számára a szert-ok végzésének szabályait tartalmazó kv-eket szerk. E szerzők alkotásai (→kontakion, →kánon, →himnusz), valamint Szt Szabbasz kv-ei csakhamar eljutottak a bizánci Sztudion-ktorba, mely a 9. sz elejétől az egyh. költ. és a →képrombolás elleni harc egyik legjelentősebb közp-ja volt. A ktor szerz-ei (Theodorosz Theophanész és Joszéph) Szt Szabbasz rendelkezéseit kiegészítve, összáll. az istentiszt-ek végzésének szabályait tartalmazó kv-eket: a →tüpikont, az oktoékhoszt (→nyolchangú énektár), a triódiont (→böjti énektár) és a →pentekosztáriont. - 842: a képtisztelők győzelme után e lit. kv-ek alapján kezdték végezni a szert-okat a bizánci szegyh-ban, majd az egész birod-ban. A 10. sz. elejéig véglegesen kialakult és egységessé vált a ~. A 12-14. sz: bevezettek néhány újítást (pl. növekedett a diákonus szerepe, a kenyér és a bor előkészítése mise előtt szinte önálló szert. lett), de ezek a lényeget nem érintették. A ~ fejlődését befolyásolták a mariológiai viták és a képtiszt-tel kapcsolatos küzdelmek is. Az előbbiek ellenhatásaként a ~ban páratlan mértékben kifejlődött a Mária-tiszt. Az Istenanya tiszt-ére új ünnepeket vezettek be; üdvösségtört. szerepét himnuszok sokaságával örökítették meg. A képtiszt. visszaállítása után került a tp-okba az →ikonosztáz. A ~ előírásait és fegyelmi rendjét számos zsin. is szabályozta. Legismertebb közülük 692: a →trullai zsinat. A ~ elterjedt az egész bizánci birod-ban és annak határain túl is. Az alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi patriarchátus ter-én élő →melkiták a 9-12. sz: átvették a ~t, és a gör. hittérítők messze földön elterjesztették. - A ~nak az idők folyamán, elsősorban nyelvi alapon, számos válfaja keletkezett. Ortodox változatok, melyek egymástól csupán a lit. nyelvében v. néhány helyi szokásban különböznek: albán, bolgár, észt, fehérorosz, finn, gör., grúz, japán, kínai, lett, magyar, melkita, orosz, rumén, ruszin, szerb, ugandai, ukrán rítus. A ~ kat. változatai: albán, bolgár, délvidéki, szerbek uniója, fehérorosz, gör., italo-albán, magyar, melkita, orosz, rumén, ruszin, szlovák, ukrán rítus. (Az egyes változatokról bővebb adatok külön cikkekben találhatók!) Ezek bizonyos helyi sajátosságok bevezetése mellett ált. megőrizték a ~t. P.I.

Dalmais, Irénéé-Henri, OP: Les liturgies d'Orient. Paris, 1959:39. - Dick, Ignace: Qu'est-ce que l'orient chrétien. Casterman, 1965:50. - Radó 1961:127.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.