Magyar Katolikus Lexikon > B > bizánci birodalom


bizánci birodalom, keletrómai birodalom: a →római birodalom keleti fele. - A Konstantinápoly alapításától (324/330) 395-ig terjedő korszakban a római birodalom K-i és Ny-i felének elkülönülése még nem teljes. Nagy Konstantin (†337) és Nagy Theodosius (†395) uralmuk végén ténylegesen az egész államter. urai voltak. 476-ig, a Ny-róm. birod. bukásáig jogilag egyetlen áll. a Konstantinápolyban, ill. Ravennában székelő K-i és Ny-i cs. országa. A népvándorlás főhullámai, a gótok, vandálok, alánok, hunok támadásai, a hadsereg germán elemekkel telítődése, az Egyh-on belüli krisztológiai hitviták (→arianizmus), a lassan földhöz kötötté váló colonusok szerepének növekedése, a földuzzadó nagybirtok terjeszkedése mind a K-i, mind a Ny-i birod-félben jellemző jelenségek. A különbség elsősorban az, hogy K-en az antik városok hanyatlása kevésbé ált. folyamat, és a késői cs-ság államgépezetének a működését kevésbé bénították meg belső társad. megmozdulások és új népek betelepedései. Bizánc életében olyan törés nem következett be, mint a 476-os fordulat Ny-on: a késő cskori közig., hadszervezet, pénzügy, egyhszervezet kisebb módosításokkal I. Hérakleiosz (610-641) uralkodásának utolsó éveiig tovább működött. E korszak legjelentősebb uralkodója, I. Jusztinianosz (527-565) hadvezéreivel visszafoglalta a vandáloktól É-Afrikát, a K-i gótoktól Itáliát, s így Hispánia D-i csücskéig terjedően a Földközi-tenger medencéjének túlnyomó részét utoljára egyesítette a K-róm. birodalomban. A Corpus iuris civilis létrehozásával mintaadóan kodifikálta a cs-ság antik gyökerű jogrendjét. A birod. határerődeit, köztük a dunai limeséit rendbe hozatta, egymás ellen játszotta ki a steppe és a Duna-táj népeit, akadályozva így Bizánc elleni hatékony föllépésüket. Ám külpol. eredményeinek nagy része utódai alatt elveszett. Az avarok a Duna-Száva vonaláról a Balkán gerincéig szorították vissza a birod-at, a velük érkező szlávok pedig a fszg. É-i felét végérvényesen, bizonyos D-i ter-eket meg évsz-okra megszálltak. Hiába kerekedett Hérakleiosz cs. Bizánc ősi K-i vetélytársa, a Szasszanida perzsa kirság fölé, az arabok 636. VIII: Jármuk folyó mellett 636: aratott győzelmük után Palesztinát, Szíriát és Egyiptomot pár év alatt végleg leszakították a birod-ról. Az ott többségben lévő szír, kopt nyelvű lakosság szembefordulása a gör-ül beszélő közp. ter-ekkel látványosan nyilvánult meg a →monofizitizmus elterjedésében, amelyet az Egyh. és a kormányzat eretnekségként üldözött. - A 843-ig terjedő időszak az a válságos kor, amelyben a rabszolgatartó antikvitás csökevényei véglegesen átadták helyüket a feudális kk. sajátosan bizánci berendezkedésének. Az agrárviszonyokban a tömeges szláv betelepedés nyomán átmenetileg a faluközösség szerepe erősödött. Ezzel párhuzamosan az előző korszak főleg barbár (germán, nomád) szövetségesekből toborzott elit katonaságát a fegyveres szolg. kötelezettségével együtt öröklődő katonaparcellák birtokosainak (sztratióták) hadseregei váltották föl. A polg. és katonai hatalmat elkülönítő késői antik közig. rend helyébe a themák rendszere lépett: egy-egy katonai körzet, thema hadvezére, sztratégosza egyben a ter. polg. közig-ának a feje is. A megrázkódtatásoktól kísért belső átformálódás átmenetileg gyengítette a ~ külpol. helyzetét. A (proto)bolgár honfoglalás 681: az Al-Dunánál jelentős ter-et ragadott el a ~tól. Az arabok 673-678 és 717: ostromolták a főv-t, amelyet egyebek mellett a görögtűz haditechnikai találmánya segített megszabadítani a mohamedán flottáktól. Az Iszauriai dinasztia uralkodói (717-802), mindenekelőtt III. Leó (717-741) és fia, V. Konstantin (741-775) Elő-Ázsiában, a Balkánon és D-Itáliában megszilárdították a ~ helyzetét, csak a p-ságnak és az egykori →ravennai exarchátusnak a bizánci hatalmi érdekből való kiszakadása (s a Karolingok fennhatósága alá kerülése) jelentett maradandó veszteséget a ~ számára. 725-843: a →képrombolás révén a cs-ok a szerz-ek szétszórásával és óriási birtokaik elkobzásával az áll. anyagi erejét gyarapították, s a társad. átalakulások nem egyszer egyh. pártfogásra támaszkodó ellenfeleit letörhették. Mire a képvita lezárult, az antik társad. rend visszafordíthatatlanul letűnt, s a feudális berendezkedés megszilárdult. - A 843-1081 közötti korszak nagyobbik felében a fennmaradt gazdag jogi forrásanyag a városi iparos céhek életéről ad mozgalmas képet, s a vidéki feudalizálódás folyamatára vet fényt. Egyes nagyurak szinte tart. méretű földek s az azokat megművelő parasztok (paroikoszok) fölött rendelkeztek, az egyh., főleg ktori birtokok is földuzzadtak. A birtokviszonyok átalakulása az áll. pénzügyek, így a cs. jövedelmek és főleg az adók rendszerében is sűrűn változó újításokat hozott. A nagy átalakulás után a korai feudális viszonyok megszilárdulása először a ~ külső megerősödését hozta. A ker-ség terjesztése útján növekedett a bizánci befolyás a környező orsz-okban (a 860-as évektől Bulgária és a kijevi Rusz megtérése, Szt Cirill és Metód térítései,), a fegyveres vállalkozásokra is támaszkodó diplomáciai lépések mutatták a cs-ság erejét. A csúcspontot VI. (Bölcs) Leó (886-912), VII. (Bíborban született) Konstantin (913-959) és II. (Bolgárölő) Baszileiosz (976-1025) uralma jelentette. Az araboktól sz-okkal előbb elfoglalt városok sorát vették vissza az Eufrátesz-vidéken és Szíriában; Örményo. újra befolyásuk alá került, Szicília K-i szegélyét ismét a Bariban székelő helytartójuk kormányozta, Bulgária is bizánci tart. lett.

- A ~ e legragyogóbb korszaka a makedón dinasztiával véget ért. A főv. civil és a themák katonai arisztokráciájának vetélkedő tagjai a belső bomlás tüneteként sűrűn váltották egymást a főhatalomban. 1071: a normann Robert Guiscard Itáliában Bari elfoglalásával vetett véget a bizánci fennhatóságnak, a szeldzsuk fejed., Alp Arszlán (1063-72) Mantzikertnél mért 1071. VIII. 26: megsemmisítő vereséget IV. Romanosz cs-ra. - E válságos korszak után a Komnénosz-dinasztia (1081-1185) hatalmát megszilárdító katonai arisztokráciának sikerült még egyszer aktív, ha nem is a korábbihoz fogható külpol-t kezdeményeznie. A Ny-i kerség 1095 u. meg-megismétlődő →keresztes háborúinak szerény hódításai a Sztföldön és környékén némileg elvonták a törökök erőit a ~ elleni fellépéstől. A levantei keresk. haszna azonban egyre nagyobb mértékben került át Velence és Genova kereskedői kezébe, mert a D-itáliai normannok fenyegetései ellenében elsősorban a keresk. kiváltságokkal megnyert Velence flottája segíthette megvédeni a Balkán-fszg. partvidékét. A velencei túlkapások ellensúlyozására a fő vetélytárs Genovát igyekezett fölhasználni a cs. diplomácia. A dinasztiaalapító I. Alexiosz (1081-1118) és fia, II. Jóannész (1118-43) Kis-Ázsiában a szeldzsukoktól jelentős ter-eket szerzett vissza, s csak I. Manuel cs-nak (1143-80) Müriokephaleionnál 1176. IX. 17: elszenvedett veresége mutatta a ~ elgyengülését a K-i fronton. Az első két Komnénosz cs. győzelmei az Al-Dunánál be-betörő besenyők támadásainak vetettek véget. Manuel cs. Szerbiát 1149-83: bizánci fennhatóság alá kényszerítette és balkáni terjeszkedését igyekezett korlátozni. Házassági kapcsolatok, trónkövetelők támogatása és fegyveres vállalkozások útján az Árpád-dinasztiát próbálta a bizánci hatáskörbe vonni, ami csak átmenetileg sikerült. Manuel m. pol-ja azt a végső soron megvalósíthatatlan célkitűzést is támogatta, hogy a p-ság és a ném-róm. cs-ság ellentéteit kihasználva Rómát újra Bizánchoz láncolja, s így a konstantinápolyi uralkodót a kerség legfőbb fejévé tegye. Ennek érdekében hajlandó lett volna a kat. és az ort. teol. közötti dogmatikus különbségeken túltéve magát a →Kerullariosz pátriárka idején, 1054: teljessé vált →egyházszakadást megszüntetni, az →uniót megvalósítani. Ezek az irreális tervek a ~ valódi létkérdéseinek a megoldásától vonták el az energiát, s hozzájárultak a Komnénosz-dinasztia uralmát követő évtizedekben (1185-1261) a ~ összeomlásához. - Az Aszenida uralkodócsalád elszakadva a ~tól önálló bolgár-vlach áll-ot alapított; a Nemanja dinasztia alatt 1183: Szerbia vonta ki magát a ~ fennhatósága alól; Dalmáciát Mo. szerezte meg, ill. osztozott rajta Velencével s ezzel a Balkán-fszg. nagyobbik fele örökre elveszett a ~ számára. A megmaradt D-balkáni és anatóliai ter-ek a feudális tart-urak anarchiája és az udvari intrika következtében sűrűn egymást váltó uralkodók fennhatósága alá kerültek. A IV. keresztes hadjárat harcosai Konstantinápolyban és környékén 1204. V. 16: latin cs-ságot alapítottak; ennek feje azonban sok apró tar. urával osztozott a birod-on, ki volt szolgáltatva Velencének. E „latin” uralom csak az epiruszi despotára és a nikaiai cs-ságra nem terjedt ki. Ez utóbbi számított a ~ jogutódjának, s kihasználva a gör. lakosság vallási ellenszenvét a latin hódítókkal szemben, katonai és diplomáciai lépésekkel egyik ter-et a másik után szerezte vissza. VIII. Mikhaél Palaiologosz 1261. VII. 25: elfoglalta Konstantinápolyt is, helyreállítva ezzel a ~at. - A Palaiologosz-dinasztia cs-sága (1261-1453) már nem tekinthető nagyhatalomnak. A szeldzsukok helyébe lépő oszmán török fejed-ek egymás után ragadták el az anatóliai városokat, 1338: elérték a Boszporuszt. 1353: mint VI. Jóannész Kantakuzénosz (1347-55) ellencs. szövetségesei megkezdték gyors ütemű hódításukat a tengerszorosok európai oldalán a cs-város szomszédságában. Majd az É-Balkán felől is szorongatták az egyre zsugorodó ~at, miután Szerbiát a rigómezei ütközetben 1389. VI. 15: döntően megverték és meghódoltatták, s a részekre oszlott Bulgáriát is hatalmuk alá hajtották. V. Jóannész élete végén formálisan hűbérurának kényszerült elismerni Bajazid szultánt. Timur Lenk mongol angykán 1402. VII. 28: aratott ankarai győzelme Bajazid fölött két évtizedre némi nyugalmat engedett ugyan a ~-nak, de az igazán nem tudott erőre kapni. Velence és Genova keresk. túlsúlya akadályozta a gazd. talpraállást. Az egyh. unió érdekében a p-sággal folytatott tárgyalások nem biztosítottak Bizáncnak hatékony segítséget a mohamedán hódítással szemben az életben maradáshoz. II. Mohamed szultán csapatai 1453. V. 29: elfoglalták Konstantinápolyt, XII. Konstantin Dragazész, az utolsó Palaiologosz cs. hősi halált halt. A ~ ezzel megsemmisült, egykori ter-éből csak egyes velencei támaszpontok maradtak ezután ker. kézen.

- A ~ É-i határain a magyarság a bolgárokat a bizánciak ellen segítve került közvetlen kapcsolatba 837 táján a ~mal. 895: viszont VI. (Bölcs) Leó nyerte meg szövetségesül az Árpád és Kuszán vezette m-okat Szimeon cár ellen, hogy a bizánciakkal hadban álló bolgárokra támadjanak. Miután Bölcs Leóval fegyverszünetet kötött, Szimeon a győztes m-okra uszította a besenyőket, akik pusztító támadásának a kárpát-medencei honfoglalás lett a következménye. A bizánci diplomácia ezután is próbálkozott a m-ok megnyerésével hol Bulgária, hol a besenyők ellen, ám a m. vezérek a gazdag bizánci tart-okba 934-970: vezették kalandozó hadjárataikat, ill. a zsákmányszerzésről való lemondásért cserébe „ajándékokat” kaptak a cs. udvartól. 948: Bulcsú és az Árpád-házi Tormás bizánci megkeresztelkedése után 952/953 k. Gyula megtérése tömeges keresztelkedést és az első ppség megszervezését indította meg a Kárpát-medence DK-i részén. A m-ság egészének megtérítését azonban Géza fejed. hívására a Ny-i Egyh. papjai végezték el, s ezzel a m. föld evangelizációjában Róma győzött Bizánc fölött. Géza, majd István kir. és utódai a Ny-i orientáció ellenére baráti és szövetségesi viszonyra törekedtek a ~mal. A 11. sz. végén Szt László kir. elkezdte a Balkán felé (Szlavónia, Horváto.) irányuló terjeszkedést, amelyet Bizánc nem tudott megakadályozni, de Mo. ellen uszította a kunokat. A 12. sz: a lat-germán világ K-i és a ~ Ny-i törekvéseinek ütközőpontja lett a m. kirság, amelynek jelentőségét mutatja, hogy I. Alexiosz Komnénosz fiának, a leendő II. Jóannész Komnénosznak Szt László leányát, Piroskát kérte és kapta meg feleségül. Ez a házasság szolgált alapul utóbb I. Jóannész és Piroska-Eiréné fia, I. Manuél Komnénosz cs. idején a m. koronára szőtt bizánci aspirációknak. A 13. sz. hanyatlása idején a ~at újabb dinasztikus kapcsolatok fűzték az Árpád-házhoz (IV. Béla-Laszkarisz Mária, V. István leánya, Anna-II. Andronikosz Palaiologosz). A 14-15. sz: a virágkorát élő m. kirság több ízben próbált segíteni a törökökkel szemben élet-halál harcot vívó ~nak (pl. Zsigmond 1396: Nikápolynál, I. Ulászló 1444: Várnánál). - A ~ császárai: 324: Nagy Kontantin, 337: Konsztantiosz, 361: Julianosz Aposztata, 363: Jovianosz, 3654: Valensz, 379: I. (Nagy) Theodosziosz, 450: Markianosz, 457: I. Leó, 474: II. Leó, Zénón, 475: Basziliszkosz, 476: Zénón (másodszor),491: I. Anasztasziosz, 518: I. Jusztinosz, 527: I. Jusztinianosz, 565: II. Jusztinosz, 578: I. Tiberiosz Konsztantinosz, 582: Maurikiosz, 602: Phokasz, 610: Hérakleiosz, 641: II. Konstantin, Héraklonasz, 641: Konsztansz, 668: IV. Konstantin, 685: II. Jusztinianosz, 695: Leontiosz, 698: II. Tiberiosz, 705: II. Jusztinianosz (másodszor), 711: Philippikosz, 713: II. Anasztasziosz, 715: III. Theodosziosz, 717: III. Leó, 741: V. Konstantin, 797: Iréné, 802: I. Niképhorosz, 811: Sztaurakiosz, I. Mikhaél Rangabé, 813: V. Leó, 820: II. Mikhaél, 829: Theophilosz, 842: III. Mikhaél, 867: I. Baszileiosz, 886: VI. (Bölcs) Leó, 912: Alexandrosz, 913: VII. (Bíborbanszületett) Konstantin, 920: I. Romanosz Lekapénosz, 959: II. Romanosz, 963: II. Niképhorosz Phókasz, 969: I. Jóannész Tzimiszkész, 976: II. (Bolgárölő) Baszileiosz, 1025: VIII. Konstantin, 1028: Romanosz Argürosz, 1034: IV. Mikhaél, 1041: V. Mikhaél, 1042: Zoé és Theodóra, IX. Konstantin, 1055: Theodóra (másodszor), 1056: VI. Mikhaél, 1057: I. Iszaak Komnénosz, 1059: X. Konstantin, 1068: IV. Romanosz, 1071: VII. Mikhaél Dukasz, 1078: III. Niképohorosz Botaniatész, 1081: I. Alexiosz Komnénosz, 1118: II. Jóannész Komnénosz, 1143: I. Manuél Komnénosz, 1180: II. Alexiosz Komnénosz, 1183: I. Andronikosz Komnénosz, 1185: II. Iszaak Angelosz, 1195: III. Alexiosz Angelosz, 1203: II. Iszaak (másodszor), IV. Alexiosz Angelosz, 1204: V. Alexiosz Murtzuphilosz, XI. Konsztantin Laszkarisz, I. Theodorosz Laszkarisz, 1222: III. Jóannész Dukasz Vatatzész, 1254: II. Theodorosz Laszkarisz, 1258: IV. Jóannész Laszkarisz, 1259: VIII. Mikhaél Palaiologosz, 1282: II. Andronikosz Palaiologosz, 1328: III. Andronikosz Palaiologosz, 1341: V. Jóannész Palaiologosz, 1347: VI. Jóannész Kantakuzénosz, 1376: IV. Andronikosz Palaiologosz, 1390: VII. Jóannész Palaiologosz, 1391: II. Manuél Palaiologosz, 1425: VIII. Jóannész Palaiologosz, 1449: XII. Konstantin Palaiologosz. - Konstantinápolyi latin császárok: 1204: I. Balduin, 1206: Henrik, 1217: Péter, Jolánta, 12221: Róbert, 1228: II. Balduin. O.T.

Bréhier I-III. - Moravcsik 1950; 1958. - Ostrogorsky 1963. - Hussey 1966, 1967. - Udalcova 1967. - Moravcsik 1967. - Onasch 1980:321. - Karayannopulos-Weiss 1982. - Makk 1989.