Magyar Katolikus Lexikon > B > büntetőper


büntetőper: Az Egyházban nincs külön büntető perrendtartás, ami jelzi, hogy a gyakorlatban a ~ek mérsékelt jelentőségűek. Hacsak a dolog természetével nem ellenkezik, a →perekről szóló ált., valamint a rendes egyh. peres eljárásról szóló kánonokat kell alkalmazni a közérdekű ügyekre vonatkozó szabályok megtartásával (1728.k. 1.§). A CIC-nek a büntetőeljárásról szóló fejezetei csupán az ezektől eltérő sajátos normákat tartalmazzák (uo.). - Ha az ordinárius a jog előírásának eleget téve v. szabad döntése folytán nem a →közigazgatási büntetőeljárás, hanem a ~ útját választja, akkor az erről hozott határozata (vö. 1718.k. 1.§ 3.) után a vizsgálat iratait át kell adnia az ügyésznek. Csakis az ügyész feladata, hogy az egyh. nevében éljen a bűnvádi keresettel, ő tárja a bíróság elé a bizonyítékokat: mind azokat, melyeket az előzetes vizsgálat során az ordinárius összegyűjtött és neki átadott, mind azokat, amelyek később jutottak tudomására. Az iratok átvétele és esetleges kiegészítése után az ügyész köteles benyújtani a vádiratot a bírónak (1721.k. 1.§). Ezt nem szabad elhatározásból teszi, hanem mert az ordinárius az iratok átadásával erre kötelezte őt. A vádirat a ~ben megfelel az egyh. peres eljárásban szereplő keresetlevélnek, kötelező tartalmi és formai elemei is ugyanazok (1502.k., 1504.k., vö. 1721.k. 1.§). Hatása is ennek megfelelő, hisz az ügyész ezzel kezdeményezi a ~t. A továbbiakban az eljárás az általános szabályok szerint folyik. Az attól eltérő különleges előírások egyrészt az igazságszolgáltatás menetének biztosítására, másrészt - és legfőképpen - a vádlott jogainak védelmére szolgálnak. - Az első csoportba tartozik az a lehetőség, hogy a botrányok megelőzésére, a tanúk szabadságának védelmére, az igazságszolgáltatás menetének biztosítására az ordinárius az ügyész meghallgatása és a vádlott megidézése után, az eljárás bármely pontján eltilthatja a vádlottat a szt szolgálattól, a nyilvános sztáldozástól, valamely egyh. hivataltól vagy feladattól, előírhatja vagy megtilthatja számára egy adott helyen vagy ter-en való tartózkodást. Ezek az intézkedések ideiglenes jellegűek. Ha okuk megszűnik, vissza kell vonni őket, s a per végeztével maguktól hatályukat vesztik (1722.k.). Nem büntetések, ellenük felfolyamodásnak helye nincs. A második csoportba tartoznak az alábbi szabályok: 1. A bíró köteles a vádlottat az idézéskor felszólítani, hogy az általa megadott határidőn belül állítson ügyvédet. Ha erről a vádlott nem gondoskodik, a bírónak kell ügyvédet kirendelnie, mégpedig a perfelvétel előtt. Ez azonban nem csökkenti a vádlott ügyvédválasztási jogát. Amint maga gondoskodik ügyvédről, a kirendelt védő feladata megszűnik (1723.k.). - 2. Az ügyésznek, aki a per bármely fokán elállhat a pertől, a perindítási határozatot kiadó ordinárius beleegyezésén, ill. utasításán kívül, az elállás érvényességéhez a vádlott hozzájárulására van szüksége, kivéve ha azt távolmaradottnak nyilvánították a pertől (1724.k.). Eszerint a vádlottnak joga van ragaszkodni az őt felmentő (sőt adott esetben ártatlannak nyilvánító) ítélethez. - 3. Az ügy vitájában mindig a vádlottat illeti az utolsó szó joga. Ezzel akár személyesen, akár ügyvédje vagy képviselője útján élhet (1725.k.). - 4. Ha a per bármely fokán és bármely szakaszában bebizonyosodik, hogy a vádlott nem követte el a büntetendő cselekményt, a bírónak ítéletben kell kimondania ártatlanságát. Ez még akkor is kötelező, ha az illetőt más okból sem lehetne elítélni (a bűnvádi kereset →elévülése miatt - 1726.k.). - 5. A vádlott fellebbezhet a felmentő ítélet ellen is, ha az csak azért nem büntette őt, mert a büntetés fakultatív volt, vagy mert a bíró élt a büntetés enyhítésére vagy elhagyására vonatkozó jogával (1727.k. 1.§, vö. 1344-1345.k.). Természetesen az ügyésznek is van fellebbezési joga (1727.k. 2.§). - 6. A vádlottat nem lehet esküre kötelezni, s nem tartozik a bűncselekményt beismerni (1728.k. 2.§). E.P.

Erdő 1991:648.