🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bürokrácia
következő 🡲

bürokrácia (a fr. bureau, 'iroda' és a gör. krateó, 'parancsol' szóból): rendeletekre épülő ügyvitel és munkamegosztás. - A modern társad. velejárója, hiszen a gazd. és áll. munkaszervezés elképzelhetetlen helyi, orsz. v. nemzetk. irodák, így ~ nélkül. A bürokratikusan szervezett társad. jellemzői M. Weber szerint: a pontosság, a fegyelmezettség, a kiszámíthatóság, a teljesítmény hatékonysága és kiterjedtsége. Mindez magával hozza a hivatalnokok és intézmények egymás alá és fölé rendeltségét. A bürokratizmusban a formalizmus túlburjánzik, öncéllá válik. - 1961: XXIII. János p. a Mater et Magistra enc-ban pl. hangsúlyozta, hogy a társad. cselekvésnek mindig összhangban kell maradnia az egyesek és a közjó érdekeivel. A ~ visszafogását elősegítheti, ha fölszámolnak anyagi erőket felőrlő, öncélú intézményeket, ha mind nagyobb szerepet kap az egyes munkahelyeken belül az önellenőrzés. A közp. irányítás helyett a személyes felelősségre épülő piacgazd. jelentheti a ~ ellensúlyozását. A versenyhelyzet a vállalkozókat is a ~ túlhaladására készteti. Az államapparátus ~ját az mérsékelheti, ha kevesebb ügyviteli fórum ékelődik a polgárok és a hatalom képviselői közé, s ha a magasabb hiv-ok közvetlenül az ogy., ill. az államfő alá tartoznak. Cs.I.-L.V.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.