Magyar Katolikus Lexikon > B > búza


búza (lat. triticum): a pázsitfűfélék családjába tartozó növénynemzetség. - A legrégebben, s ma a legnagyobb ter-en  termesztett kultúrnövények egyike. A lisztjéből készült kenyér az egyik legfontosabb emberi táplálék. - Az ÓSz-ben is fontos kenyérgabona. A ~szemeket olykor nyersen is ették, ahogy a →búzakalászból kiszedegették (MTörv 23,26; Mt 12,1), v. pörkölve, kivált az úton lévők (1Sám 17,17; 25,18; 2Sám 17,28; vö. Lev 23,14; Rut 2,14); a legtöbbször azonban megőrölték. Megkülönböztették az egyszerű (kemah) és a nagyon finom lisztet, a lisztlángot (szólet); ez utóbbit használták kenyérsütéshez (1Kir 5,2; Ez 16,13) és áldozatnak is ebből kellett sütni a kovásztalan kenyeret, ill. a kalácsot (Kiv 29,2). Ez a „búza java” (Zsolt 81,17; 147,14; MTörv 32,14). - Tiszta lisztjéből, kovász nélkül készül az →ostya, amiből az →Eucharisztia lesz. **

BL:197.