🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bérmálás
következő 🡲

bérmálás (lat. confirmatio, 'megerősítés'): I. a Szentlélek közlésének szentsége, mely a →keresztségben kapott újjászületést, a megváltás misztériumába való beavatást elevenné, hatékonnyá teszi. A hét →szentség közül a második, csak egyszer szolgáltatható ki. Az →élők szentsége. Felvétele az üdvösség elnyeréséhez nem feltétlenül szükséges, de aki hanyagságból mulasztja el, súlyos bűnt követ el. A prot-oknál a →konfirmáció nem szentség. - 1. Elnevezése. A K-i Egyh-ban az Ef 1,12 alapján szfragisz, 'pecsét' v. müron, 'kenet'; a Ny-i Egyh-ban a 2Kor 1,21 alapján confirmatio, 'megerősítés'. A szláv nyelvekben birmovaty, 'megerősít', ebből származik a m. ~ szó. A ~ szentségének kiszolgáltatója a →bérmáló, felvevője a →bérmálkozó, felvétele a →bérmálkozás. - 2. A Szentírásban a Lélek közlése a vízzel való keresztség kiegészítése és teljessé tétele. A Szentlélek kiáradását már az ÓSz megjövendölte (Jo 3,1-5). Jézus maga ígérte meg a Szentlelket Egyh-ának, s az első pünkösd az ígéret teljesedése volt (Lk 22,9; Jn 7,34; 14,26; 15,26; 16,13). Szt Péter a messiási javak között említi (ApCsel 2,38). A keresztség vízből és Szentlélekből való újjászületés, mégis szükségesnek tartották a →kézrátételt is, mint a Szentlélek közlésének külön szert-át (vö. Zsid 6,2). Az ap-ok így hívták le a Szentlelket azokra, akiket nem ők kereszteltek meg (ApCsel 8,14-17; 19,1-7). E szert-t úgy említik, mint ami a hívők előtt közismerten hozzátartozott az Egyh. életéhez. - Az egyes ember a hitében azonosul Krisztussal, s amint Krisztusra leszállt a Lélek és fölkente Őt (ApCsel 4,24), úgy a hívőnek is részesülnie kell e fölkenésben. Krisztus akkor árasztja ki a Lelket a hívőre, amikor ez megkapja „a megígért Lélek pecsétjét” (vö. Ef 1,12), amely pecséttel az Atya igazolja a gyermekké fogadást, és egyúttal Krisztus küldetésének részesévé teszi az embert. A Lélek adományozása ugyanis nemcsak az egyéni megszentelést, a hit igazságainak mélyebb ismeretét, hanem Krisztus testének építését is szolgálta (Lk 24,49; Ef 4,12; ApCsel 1,8). Maga a Lélek Krisztus tanúja (Mt 10,20; Jn 15,16; 16,14; ApCsel 5,32), ezért a Lélekkel eltelt tanítványnak is Krisztus tanújává kell lennie (Jn 15,27; ApCsel 1,8), s az első hívő közösség pünkösd napján valóban ezt tette. Péter ap. pünkösd napján tanította, hogy a Lélek eljövetele azoknak is szól, „akik távol vannak” (ApCsel 2,42-47). - 3. Az Egyh. gyakorlatában. A ~ kezdetben szinte el volt rejtve, amennyiben a szfragisz csak a keresztséget (gyermekkéfogadást) jelentette; de már ekkor megtalálható a kézrátétel és az olajjal megkenés, amelyek a Szentlélek külön adományát jelezték. A 3. sz: a szfragisz már az a szert. is, melyet a pp. akkor végzett, ha a keresztséget nem ő szolgáltatta ki. Erről tanúskodik K-en Origenész, Rómában Hippolütosz, Afrikában Tertullianus. 449 k. az 1. orange-i zsin. használta első ízben a confirmatio szót ennek a szert-nak a jelölésére. Ekkor még nem merült föl a kérdés, hogy a keresztség és a ~ két külön sztség-e, mert még nem olyan értelemben beszéltek a sztségekről, mint a későbbi teol. A ~ inkább beavatási szert. volt, de már élesen kirajzolódtak benne a Szentlélek közlését célzó szert. nyomai. K-en jobban ragaszkodtak a beavatási szert. egységéhez, ezért a pap is elvégezte az olajjal való fölkenést v. a kézrátételt, de ennek is külön kegyelmi jelentőséget tulajdonítottak. Az olaj megsztelését ott is minden esetben pp-nek kellett elvégeznie. Ny-on róm. szokás szerint csak pp. végezhette a keresztség utáni fölkenést. 300 k. az elvirai zsin. már említi e rendelkezést. A ~ 11. sz-tól önállósult. - 4. Az egyh. tanításában. A trienti zsin. dogmatikai határozata szerint a ~ szoros kapcsolatban áll a keresztséggel, de valódi, külön szentség (D 871). A teol. a sztségi mivolt igazolásánál elsősorban a Szentírásra hivatkozik. Kimutatja, hogy a ~t Krisztus rendelte és a külső jel valóban kegyelmet közvetít. Nem a mai sztségfogalmat vetíti vissza, hanem arra hivatkozik, hogy az Egyh. már kezdetben olyan szert-t végzett, amelyet a ker. élet lényeges mozzanatának tekintett. Vitathatatlan, hogy Krisztus megígérte a Szentlelket az Egyh-nak, a szt iratokban többször szó esik a Szentlélek közléséről, s egyes esetekben már a sztírási szövegek is szétválasztják a keresztséget és az ap. kézrátételt, mint a Lélek közlését (ApCsel 8,17; 19,6). A bizonyító erő abban van, hogy amikor nem a pp. keresztelt, a kézrátételt v. az olajjal való megkenést szükségesnek tartották és pótolták. Az ismétlődő kijelentés: „megkapták a Szentlelket” bizonyítja, hogy a kézrátétel v. a fölkenés kegyelmet közvetít. Az egyh. hagyomány épp azért ragaszkodott a megerősítés szert-ához, mert Krisztus rendelését látta benne. Kétségtelen azonban, hogy a ~ egészen közeli kapcsolatban van a keresztséggel, mint beavatási, iniciációs szentség annak folytatása és kiegészítése. A keresztség teszi a hívőt az Egyh-nak, Krisztus testének tagjává, azért az alapvető kegyelmet is a keresztség adja meg; a többi sztség ezt színezi és gazdagítja, igazítja hozzá az élet feladataihoz. Maga a Szentlélek egy és oszthatatlan, de bennünk működésének lehetnek fokozatai. A keresztségben úgy kapjuk meg, mint újjászületésünk forrását, mint a Krisztusnak lefoglaltság jegyét. A Krisztushoz való tartozást azonban tudatosan meg kell élni, mélyíteni kell, vállalni kell a tanúskodást, s a ker. életnek van papi és próf. feladata is.A ~ külön kegyelmi hatása az, hogy a keresztségben kapott újjászületést, a megváltás misztériumába való beavatást elevenné, hatékonnyá teszi. A ~ban tehát van igazi belső kegyelmi adottság (tárgyi szempont), és egyénileg is ráhangol Krisztus misztériumára (alanyi szempont). Ezért mondjuk a ~t a keresztény nagykorúság szentségének.

- A hagyományos teol. szerint a ~ éppúgy mint a keresztség, eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe (→szentségi karakter). Új szellemi kapcsolat, átformálás jön létre, amely egyszer s mindenkorra szól. A Szentlélek Krisztus számára foglalja le a hívőt és jelen van benne mint tp-ában (Róm 8,10). Az eltörölhetetlen jegy olyan dinamikus hatás, amely az újjászületett embert a Szentlélek irányítása alá helyezi, és segíti, hogy ezt az irányítást el tudja fogadni, miközben természetes, személyes szabadsága nem csorbul, hanem inkább kiteljesedik. - A kalocsaiak ~nak mondják a →búcsúkeresztséget. - 5. Mo-i zsinatok határozatai. 1494: a nyitrai egyhm. zsin.: „A ~ a második szentség, melyet Krisztus alapított, aki megerősítette apostolait, s úgy rendelte, hogy az apostolutódok erősítsék meg a híveket. Bérmálkozni csak egyszer lehet. A ~sal ne várjanak sokáig, nehogy nélküle haljon meg valaki. Fehér kendővel kössék körül a bérmálkozó fejét, nehogy a krizma lecsorogjon, s ezt a kendőt 3, vagy legalább 1 napig hordja.” - 1560: a nagyszombati egyhm-tart. zsin.: „A megkeresztelt hívő a Szentlelket kapja meg ebben a szentségben a szent krizmával való megkenés és a püspök kézrátétele által. Az Apostolok Cselekedetei és Szent Kelemen szavai bizonyítják apostoli hagyományban gyökerező voltát. A szent krizmát Krisztus az utolsó vacsorán rendelte. Csak megkeresztelt bérmálkozhat. Ne halasszák túl későre a ~t.” - 1629: a nagyszombati egyhm. zsin.: „A ~t 7 éves kor után kell kiszolgáltatni. Az érsek vagy megbízottja bérmál. Aki kétszer bérmálkozik, szentségtörést követ el. - A távoli falvakban nagyon sokan nem bérmálkoztak a felnőttek közül sem. Az érsek minden esperesi kerületben kijelöl nagyobb falvakat és időpontokat, amikor a plébános híveivel együtt ~ra mehet, gondos előkészítés után.” - II. A ~ szentségének kiszolgáltatása a hatályos törv-ek szerint (880.k. 1.). A szert. bevezető részében a bérmáló kiterjeszti karját a bérmálkozók fölött, és imádkozik a →Szentlélek hét ajándékáért. A szentség kiszolgáltatásakor megkeni a bérmálkozó homlokát →krizmával (a ~ anyaga) e szavak kíséretében: Vedd a Szentlélek ajándékának jelét (a ~ formája). A Szentlelket az Atya küldi Krisztus nevében: a bérmáló (püspök) jelképezi az Atyát és Krisztust, de egyúttal az egyh-at is, amely a bérmálkozót befogadja. Ezért a ~ a helyi egyh. ünnepe. A →bérmaszülők is az egyh-at jelképezik. A ~ rendesen sztmise keretében, az evang. után történik, ám megfelelő és ésszerű okból végezhető a sztmisén kívül és bármely más méltó helyen is (881.k.). A ~ bizonyítására a jognak a keresztelés bizonyítására vonatkozó előírásai érvényesek (894.k., vö. 876.k.). A ~t az egyetemes jog szerint az egyhm. hivatal →bérmáltak anyakönyvébe kell bevezetni. G.F.-E.P.

Péterffy I:271; II:54, 247. - MS V:297. - SM II:33. - Betz, O.: Sacrament der Mündigkeit. München, 1968. - A gyermekkeresztelés szert-a. Bp., 1973:267. - Erdő 1991:347. - Római Katekizmus 1993:1285.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.