Magyar Katolikus Lexikon > B > bázeli zsinat


bázeli zsinat, 1431. júl. 23.-1449. ápr. 7.: a 17. egyetemes zsinat. - A →konstanzi zsinat Frequens dekrétumának megfelelően hívta össze IV. Jenő p. Elnökévé →Cesarini Julian bíb-t nevezte ki. Kezdettől fogva a képviselők és a teol-ok zsin-a (a megnyitó ülésen pl. egyetlen pp. sem volt jelen). Eleinte oly gyér volt a részvétel, hogy a p. XII.18: föloszlató bullát adott ki. Ám amikor föl kellett volna olvasni a bullát, a résztvevők kivonultak a tárgyalóteremből, Cesarini bíb. lemondott az elnökségről, sőt a zsin. fölszólította a p-t, hogy számadásra jelenjen meg előtte. Kétéves küzdelem kezdődött, mely eleinte a zsin. javára dőlt el. Zsigmond kir. és Visconti milánói hg. a hatalmával, Nicolaus →Cusanus a tollával állt a ~ mellé. Jenő p. sorra veszítette el bíb. támaszait, Római Szt Franciska is a bulla visszavonását tanácsolta. A zsin. 1433. XI. 30: a →huszitákkal megkötötte a prágai egyezményt, és bizonyos föltételek mellett engedélyezte nekik a két szín alatti áldozást. Mindezek után Jenő p. XII.15: engedett és újra törv-esnek nyilvánította a ~ot. - Közben a ~ valóra kezdte váltani a →konciliarizmus elképzeléseit. Úgy intézkedett, mint az Egyh. legfőbb fóruma (jóllehet pl. 1436. XII. 5: egy szavazáson 3 bíb., 19 pp., 29 apát és 303 képviselő, ill. teol. volt a résztvevők aránya): hivatalokat szervezett, hivatalnokokat nevezett ki, perekben ítélkezett, javadalmakat adományozott és búcsúkat engedélyezett. 1433-36: számos reformdekrétumot fogalmazott meg, melyeknek egy része valóban megújulást hozott volna (pl. egyhm. és tart. zsin-ok rendszeres tartása, lit. reform, a konkubinátus tilalma), de olyanok is voltak, amelyek kifejezetten a p. primátus ellen irányultak. Így pl. föl akarták számolni az →annáták és →taxák rendszerét, amely a kúriát fosztotta volna meg anyagi alapjaitól; a p. adószedőket Bázelbe hívták elszámolásra és új p-választási rendet dolgoztak ki. Jenő p. két alkalommal is legátust küldött és tiltakozott, de hiába; egy zendülés miatt Firenzébe is át kellett költöznie. A törést a p. és a ~ között egy újabb fejlemény, az unió ügye váltotta ki. - Palaiologosz VIII. Mihály cs. ui. a török veszedelemben a Ny-tól várt segítséget, de tudta, hogy ennek alapföltétele a Rómával való egység. Követeket küldött mind a p-hoz, mind a ~hoz. Két követség ment Konstantinápolyba válasszal: a p. Udinét v. Firenzét, a zsin. Bázelt v. Avignont ajánlotta az uniós tárgyalások színhelyéül. 1437. V. 7: a zsin. megoszlott: a többség ragaszkodott Bázelhoz v. Avignonhoz, a kisebbség elfogadta a p. javaslatot. Jenő p. végül IX.18: a gör-öknek kedvezőbb Ferrarába helyezte át a ~ot. A kisebbség át is költözött, a többség azonban maradt és szakadár lett: dogmaként hirdették ki, hogy a zsin. a p. fölött áll, s amikor Jenő p. tiltakozott, 1439. VI. 25: mint eretneket letették és megválasztották V. Félix ellenp-t. - Közben 1438. IV. 9: Ferrarában megnyitották az uniós zsin-ot. Jelen volt a p., 70 Ny-i pp., Mihály cs., József konstantinápolyi pátr., az efezusi, nikaiai és a kijevi metrop., az alexandriai, az antiochiai és a jeruzsálemi pátr. képviselője. A p. magára vállalta a kb. 700 gör. ellátásának költségeit. A tárgyalások úgy folytak, hogy a gör-ök előadták kifogásaikat, a lat-ok válaszoltak; még mielőtt határoztak volna, 1439. I. 16: a p. áthelyezte a zsin-ot Firenzébe, mert kedvező ajánlatot kapott a firenzeiektől. Először a →filioque, majd a primátus kérdésében egyeztek meg és VII. 6: Cesarini bíb. lat-ul, →Bessarion érs. gör-ül olvasta föl az uniós okmányt. XI. 22: az örményekkel, 1442: egyes monofizita jakobita egyh-akkal jött létre az egység. A gör-öknél nem vált általánossá és maradandóvá az egység, mert a papság jobban félt a lat-októl mint a törököktől, s amikor 1453: Konstantinápolyt a törökök megtámadták, a Ny nem sietett segítségükre. A zsin-ot a p. 1443. II. 24: áthelyezte Rómába. - Akármilyen törékeny volt is a létrehozott egység, Jenő p. győzelmét jelentette a ~ fölött, de a helyzet még veszélyes volt, a konciliarizmusból következő semlegesség ui. a szakadás állandósulását rejtette magában. V. Félix pártján volt Au., Bajoro. egy része, Svájc, a párizsi és néhány más egy.; Fro. és No. egyelőre semleges volt. Fro-ban, ahol 1438: nemzgyűl. határozta el, hogy nem foglalnak állást a zsin. és a p. vitájában, elismerték a zsin. p-fölöttiségét, és önkényesen hatályba léptették a ~ néhány reformdekrétumát (bourges-i Pragmatica sanctio). A ném. pp-ök 1439: követték a fr. példát. Jenő p. mellett állt Anglia, Burgundia és Velence. Amikor azonban a ~ egyre radikálisabb lett, és anyagi okokból átköltözött Félix ellenp. székhelyére, Lausanne-ba, Aragónia, Kasztília, Lengyo., Mo. és Skócia egymás után visszatért Jenő p-hoz. Enea Piccolomini (a későbbi II. Pius) megnyerte a p-nak III. Frigyest, s ennek következtében 1446: a frankfurti birod. gyűlés után megkötötték az ún. fejedelmi, majd 1448. II. 17: a bécsi konkordátumot, de ezt már V. Miklós írta alá. Miután Fro. is a p. oldalára állt, 1449. IV. 7: Félix lemondott, és ezzel a szakadás véget ért. - A ~ot formálisan soha nem fejezték be. Ezért a szükséges reformok megvalósítására 1482: Andreas Zamometic OP újra összehívta, de érdemleges visszhang nélkül. **

Jedin 1962:72.