Magyar Katolikus Lexikon > B > Bessarion


Bessarion (Trapezusz, 1403?. jan. 2.-Ravenna, 1472. nov. 18): bíboros. - Trapezuszban és Konstantinápolyban tanult, 1423: ~ néven bazilita lett. 1431: pappá szent., 1431-36(?): fil-t tanult Misztrában Georgiosz Gemisztosz Plethonnál, azután apát egy konstantinápolyi ktorban, 1437: nikaiai érs., 1438-39: a →bázeli zsinaton Markosz Eugenikosz mellett a gör. pp-ök szóvivője. Becsülettel küzdött az igazságért és az unióért. 1439: Konstantinápolyba visszatérve bíb. 1443: Rómába költözött és az itáliai gör. szerz-ek protektora lett; 1450-55: p. legátus Bolognában, 1460-61: keresztes hadjárat szervezéséért No-ban, 1463: Velencében, 1472: Fro-ban. 1463: konstantinápolyi pátr. Vez. humanistaként ápolta a tud-okat és Róma tudósait ún. Akad-ban gyűjtötte maga köré. Sok fil. és teol. írása közül említésre méltó a Trapezuszi Georgius ellen írt In calumniatorem Platonis, amellyel Platónt a Ny számára megmentette. Arisztotelész Metafizikájának ford-át J. Bekker: In Aristotelis opera I-III. (Berlin, 1831) őrzi. **

LThK II:301.