Bonaventura, Szt, Giovanni Fidanza, OFM (Civita, Itália, 1218 k.-Lyon, 1274. júl. 15.): rendfőnök, püspök, egyháztanító. - Kisgyermek korában súlyos beteg lett, ezért édesanyja fogadalommal Szt Ferencnek ajánlotta, s miután meggyógyult, Civita (a 13. sz: ppi székhely volt, ma Bagnoregio egyik része) minorita ktorában nevelték. 1236-38: a párizsi egy-en tanult, 1242-43: dr. artium lett, és belépett a minoriták közé. Ekkor kapta a ~ nevet. 1243-48: végezte a teol-t az →Alexander Halensis vezetése alatti r. főisk-n. 1253: licenciátust, majd magiszteri fokozatot kapott, és uazon a főisk-n kezdett tanítani. A párizsi egy. csak 1257: ismerte el végzettségét, abban az évben, amikor a róm. kápt-on távollétében megválasztották r. generálisnak. 16 é. át vezette a minorita r-et. Aquinói Szt Tamással együtt megvédte a kolduló rendek jogát a lelkipásztorkodáshoz, az egy. okt-hoz és tanuláshoz, uakkor sajátos életformájukhoz és a szegénységhez is. A r-en belüli feszültségeket és fegyelmezetlenségeket bölcs mérséklettel fékezte. P. megbízásból 1258: és 1265: járt Angliában, 1259: Flandriában, 1264: No-ban és Spo-ban; Orvietóban, Perugiában, Viterbóban és Rómában tárgyalásokon vett részt, s közben harcolt az egy-en az →averroizmus ellen. 1272-től több más r. elöljáróval dolgozott a lyoni zsin. előkészítésén. A p. már 1265: yorki pp-nek akarta kinevezni, de ~ elhárította. 1273. V. 28: albanói pp. és bíb. lett, s ez év pünkösdjén fölmentették generálisi tisztsége alól. Részt vett a lyoni zsinat ülésein, a IV. ülésszak végén halt meg. A lyoni Szt Ferenc tp-ban temették el. 1450: az új Szt Ferenc tp-ba vitték át, VIII. Károly Bagnioreggiónak ~ kar-ereklyéjét ajándékozta. 1562: a hugenották a fej kivételével az ereklyéket elégették, 1807: ennek is nyoma veszett. ~t IV. Sixtus 1482. IV. 14: sztté, V. Sixtus 1588: egyhtanítóvá avatta és a doctor seraficus névvel tisztelte meg. A házalók és a tükörgyárosok védősztje. Ü: júl. 15. - Mint fil. és teol. a reductio artium ad theologiam elvének megfelelően úgy vélte, hogy valamennyi tud. (a fil. is) a teol. szolgálatában áll; ez utóbbinak viszont a misztikába kell torkollnia. ~ szerint a helyes tud. módszer az, amely a mindennapi és tört. tapasztalatból kiindulva jut el végső következtetéseihez. A teol-tól függetlenített fil. nem létezhet, mert az ember mindenestől Krisztusra irányul. Így tehát szükségszerű, hogy a fil. a teol. szolgálóleánya legyen. ~ fil-teol. gondolkodása az ágostoni irányt követi, de több vonatkozásban Arisztotelészt is mesterének tekinti. Rendszerében a matéria és a potencia egybeesik. Így az arisztotelészi →hülemorfizmus szemléletét minden teremtett dologra kiterjesztette. A megismerésben az ágostoni →megvilágosodástant ügyesen kapcsolta össze az érzéki tapasztalás arisztotelészi tanával. ~ Szt Ágostonnal együtt vallotta a rationes seminales tanát. Egész teol-ja Krisztus-központú (tört-teol-ja is). Mint jelentős szentírásmagyarázó elhatárolta magát attól az iránytól, melynek alapja a teol. spekuláció, és módszeres kiindulópontja legtöbbször valamelyik isteni attrib., amiből levezették az egzegetikus értelmezést. Így pl. a szentháromságtanban a bonum divinum est diffusivum sui elvből indultak ki. Az ágostoni ún. pszichológiai szempont háttérbe szorult szentháromságtanában. ~ e téren Szentviktori Richard követője. Misztikája szerint - melyben különösen Szt Bernát, Szentviktori Hugó és Szt Ferenc hatása érezhető - a lélek Istennek a teremtményekben való természetes és kegyelmi tükröződésének hálás-csodálkozó szemlélésén keresztüljut el a misztikus egyesülésre. Az elvontat és különválasztottat mindig a konkrétum egységében látta. Az absztrakt-radikális vagy-vagy helyett inkább a reálisabb és gyakorlatibb is-is megoldást ajánlotta. A Soli Deo honor et gloria ('egyedül Istennek tisztelet és dicsőség') jelszavának megfelelően tanításai és írásai nem nélkülözik a lángoló lelkesedést és áhítatot. Idegenkedett az öncélú skolasztikus módszer merevségétől. ~ mint rfőn. a Constitutiones Narbonnenses tükrében úgy jelenik meg, mint a ferences r. második alapítója. A spirituálisokkal és a lazább felfogásúakkal szemben kiegyensúlyozott álláspontra helyezkedett, mértéktartás és szelídség jellemezte. Szembeszállt Joachim de Fiore r-en belüli szélsőséges nézeteivel, és teoretikusan hatálytalanította azokat. ~ korának legjelentősebb konf-szónoka volt. Szt Tamás írásait szó szerint is idézte. A következő kor zsin. tanításai sokszor hivatkoznak ~ tanítására. Platonikus fil-ja és Krisztus-központú teol. beállítottsága miatt a gör. egyh-ban is tekintély. Aszketikus és misztikus írásait számos nyelven kiadták. Hatása külünösen B. →Suso, az ún →devotio moderna, J. →Gerson és Szalézi Szt Ferenc munkásságán érezhető. Joggal nevezte XIII. Leó p. ~t a misztikusok fejedelmének. →Szent Bonaventura Pápai Teológiai Fakultás - Ikgr. Bíb-ként v. szerz-ként ábrázolják. - Attrib-ai: angyal, kehely, kv., bíb. kalap (többnyire fára akasztva, mert ~ megkérte a kalap átadóját, hogy tegye addig egy fára, míg ő elmosogat), életfa-feszület (a Lignum vitae c. művére utal, Firenze, Santa Croce, refektórium, 1330-1406). ~ a ferences →Sacra conversazione és →Mária megkoronázása képeken is szerepel. Életének jeleneteit főleg a sp. barokk fest. kedvelte.

- M: - a) Fil. és teol. művek. Szentenciáskommentár (1250-52) teol-jának és fil-jának fő forrása. - Quaestiones disputatae de scientia Christi - ... de Trinitate - ... de perfectione evangelica (az egyetemi vitához 1255 k.) - Breviloquium (1257; spekulatív teol. kialakítására irányuló törekvés) - De reductione artium ad theol. - b) Averroizmus-ellenes írások. Collationes de 10 praeceptis (1267); Coll. de 7 donis Spiritus Santi (1268), (egyetemi nagyböjti konf-beszédek, melyek a Tempier pp. által 1270: elítélt majdnem valamennyi tétel ellen fordulnak); Coll. in Hexaëmeron (1273, befejezetlen; csak a hallgatók leírásából ismerjük, következésképpen különféle kiadásai vannak) - c) Fő egzegetikus munkája. Lukács-kommentár (1248; ~ legátfogóbb kommentárja, a hitszónokok számára való forrásanyag. - d) Misztikus írások. Itinerarium mentis in Deum (1259. okt.; ~ legolvasottabb műve); De triplici via (Incendium amoris, a misztikus teol. krisztocentrikus fölvázolása); Lignum vitae; Vitis mystica; De sex alis Seraphim. - e) A ferences r-ről. Apologia pauperum (1269 k.); Constitutiones Narbonnenses (1260); Legenda maior... és Legenda minor S. Francisci. - f) Prédikációk. De tempore; De sanctis; De B. Virgine Maria. - Öm. Krit. kiad., 1-10. köt., Quaracci, 1882. - M-ul: Heti ájtatosság a Szeplőtelen Szűzanyához... boldog halál elnyeréséért. Ford. Dezső István. Rákospalota, 1938. - A lélek útjai Istenhez. Ford. Dám Ince. (A lelki élet ferences mesterei 1.) Bp., 1940. - A tökéletesség kis tükre. Ford. Tarcsafalvy Anaklét. (uaz 3.) Uo., 1941. - Beszélgetések a lelkemmel. Ford. Gál Gedeon. (uaz 6.) Uo., 1941. - Szent a Szentről. Assisi Szt Ferenc életr-a. (Legenda maior S. Francisci) Ford. Burka P. Kelemen. Uo., 1942. - Elöljárók aranykönyve. Ford. gyöngyösi ferences teológusok. (A lelki élet ferences mesterei 8.) Uo., 1944. -

Szt ~ misztikus művei. (A lélek zarándokútja Istenbe, Élet fája, A hármas út, Beszélgetek a lelkemmel) Ford. Barsi Balázs OFM, Várnai Jakab OFM. Bp., 1991. (A lelki élet mesterei V.) **

Hunyady Piroska: Az ismeret eredete és bizonyossága ~ szerint. Bp., 1936. - Kovács Tibor: De relatione philosophiae et theologiae doctrina Sancti B. Uo., 1943. - Kecskés 1943:244. - LThK II:582. - BS II:239. - Kirschbaum V:420. - Sachs 1980:69.

Bonaventura, Badoer, Baduario, Peragai, B., OESA (Pádua, Itália, 1332. jún. 22.-Róma, 1389. jún. 10. v. szept. 29.): rendfőnök. - Teol. magiszter, egyike azoknak, akiket VI. Ince 1362: Bolognába hívott a teol. kar megalakítására. Petrarca barátja volt, 1374: ~ mondta fölötte a gyászbeszédet. 1375: Nagy Lajos kir-nál XI. Gergely követe. 1377. V. 17: rfőn-ké választották, 1378. IX. 28: Sziénai Szt Katalin szavára lett bíb. 1381: az itáliai egy-ek teol. karai statutumának társszerzője. 1388: Lengyo-ban és Litvániában p. legátus. Francesco Carrara hg. bérgyilkossal megölette; mint az Egyh. szabadságának vt-ját b-ként tisztelték. A S. Agostino tp-ban temették el. **

LThK II:584. - BS III:293. - Sziénai Szt Katalin: Levelek. Bp., 1983:752.