Magyar Katolikus Lexikon > B > Bandinus


Bandinus, Marcus, Bandulovic, OFM (Szkopje, Török Birod., 1590 k.-1650. jan. 17.): érsek. - Bosnyák obszerváns szerz., Itáliában tanult, 1628-tól a r. krassói, belgrádi és karánsebesi missz-jában szolgált. VIII. Orbán p. 1643. XII. 16: marcianopoliszi c. érs-ké nevezte ki, 1644. VIII. 21: a ciprováci ktorban sztelték pp-ké. A szófiai érs-kel 1644. II. 6: kötött megegyezés értelmében IX. 3: ap. adm-ként Moldvába indult. Nélkülözések és veszedelmek közepette érkezett Jászvásárra. P. megbízólevél híján egy ideig bizalmatlanság és rosszindulat vette körül. XI. 28: kapta meg a palliumot. 1646. VIII: Jászvásárról latin és m. körlevéllel értesítette híveit, hogy vizitációra készül. X. 19: →Beke Pállal és Grossal el is indult, körútjukat 1647. I. 20: fejezték be. - A látogatásról készült jelentés, a →Bandinus-kódex 1648. III. 9: készült el, s a korszak legértékesebbb forrása a moldvai kat. m-okról. 41 helységet írt le, 1020 családot említ név szerint. Feljegyzéseiből kiderül, hogy a 15-16. sz. török-tatár pusztítás előtt milyen gazdag m. élet folyt Moldva keresk-ében, iparosságában, s még a vajda udvarában is. Mindennek a 17. sz. közepén már csak romjait találta. - 1647. nyarán betegeskedni kezdett, környezetével meghasonlott, Beke Pállal is szakított. Ku.P.

Eubel IV:231. - Mikecs 1941:194. - Benda 1987:334; 1989:13.