Magyar Katolikus Lexikon > B > bárd


bárd, fejsze, szekerce (gör. axiné, lat. ascia): 1. a későókori síremlékeken gyakran látható jelkép. E szarkofágokon olvasható a felirat: sub ascia dedicavit/dedicaverunt, vagy rövidítése: s. a. d. Nyelét vörösre festették, vas alkotóelemét kékre. A görögök több ~szerű eszközt, szerszámot ismertek, melyeket alkalmakként fegyverként forgattak, s a legkülönfélébb anyagok, fa, kő, márvány megmunkálására használtak. Az ascia kőműves kalapács is volt, ezért sokáig arra gondoltak, hogy a szarkofágokon ábrázolt jel az elhunyt foglalkozására utal, vagy ker-ek a →fossorok sírját jelezték vele. Vsz. azonban, hogy független minden sajátos, külön vallástól, foglalkozástól, s a túlvilági hitre utal. Az asciával díszített szarkofágok kísérő feliratai ált. az elhunytnak valamilyen erkölcsi tulajdonságát említik, így a jelkép vsz. a szenvedélyektől megtisztult élettel állhatott kapcsolatban. - Fontos volt a lélekvándorlásban hívő pitagoreusok számára is, az alexandriaiaknál a tökéletességet jelképezte. A pithagoreus eszmék utat találtak esszénus körökbe is, akik övükben asciát (héb. haszina) viseltek, amit szombat kivételével naponta használtak (MTörv 23,13). - Philónnál a ~ a Logosz jelképe. - 2. keresztény íróknál kétértelmű szimbólum: szilárdsága miatt az Igét, keménysége miatt a bűnös emberi természetet jelenti (Jusztinosz). Az →eke és a ~ közötti külső hasonlóság folytán (két alkotóelemük, vas és fa, megegyezik) mindkét szerszámot azonosították a →kereszttel. A jelkép igen erősen áthatotta az irodalmi emlékeket, de csak kevéssé a képzőművészeti alkotásokat, bár palesztinai leletek bizonyítják, hogy a zsidók és ker-ek is ismerték. - 3. Ikgr. Mint ácsszerszám attributum. A vtságra utal Máté evang., Szt Barnabás, id. Jakab, Judás Tádé, Mátyás, Simon és több más szt ábrázolásán. Előfordul Szt Bonifác képein, aki kivágta a pogányok szt tölgyfáját. - Mint fejsze v. szekerce gyakori Szt József képein. Szt Farkast, a famunkások védősztjét azért ábrázolják gyakran fejszével, mert ennek elhajításával jelölte meg a tiszt. sztelt tp. helyét (tisztelői amulettként viselik a ~ apró mását.) - A csatabárd Szt László m. kir. és Szt Olaf norvég kir. attrib-a. **

Sachs 1980. - Vanyó 1988:149.

Bárd János (Mérk, Szatmár vm., 1908. aug. 27.-Kalocsa, 1982. szept. 23.): kinevezett püspök. - A gimn-ot Nagykárolyban, Nyírbátorban, Nagykállón és Kalocsán végezte. Mint kalocsai egyhm-s 1927: a CGH növ-e lett, de betegség miatt 3 év után haza kellett jönnie. Rómában 1931: fil. dr. A teol-t 1935: Innsbruckban drátussal fejezte be. 1933. VI. 29: Mérken pappá szent. Hajóson kp., 1936: a bajai Szt Imre Koll-ban ig., 1937: a pesti Szt Imre Koll. pref-a, 1939: Kalocsán teol-tanár, 1940: spirituális. 1943: Kecskés Pál mellett a bp-i egy-en a fil. mtanára. 1946: az AC orsz. főtitkára. Megszervezte az EUGE papi betegsegélyező szervezetet. 1947: kalocsai knk., 1948: az AC orsz. ig-ja. 1951: ulpiai cpp., majd rektor és tanár a szegedi teol-n. 1954: Kalocsán, 1962: Kerekegyházán, 1967: Öregcsertőn, 1970: ismét Kalocsán lpászt. - M: Az idealizmusból a realizmus felé, különös tekintettel Nicolai Hartmann ismeretelméleti valóságtanára. Bp., 1943. **

Szolg. 1982. 57:94. - Schem. Col. 1975:71, 1985:57.