Magyar Katolikus Lexikon > A > asztrológia


asztrológia (a gör. asztron, 'csillag' szóból): csillagjóslás. Az ókorban az asztronómiával, a 'csillagászattal' fölváltva használt szó, s ez arra utal, hogy a mérhető megfigyeléseket összekapcsolták az ember sorsával. - 1. Az égbolt megfigyelése egyidős az emberrel. Alapvető meggyőződés, hogy az idő nem homogén, hanem - mivelkülönböző emberfölötti erők (istenek, démonok) uralma alatt áll - minőségileg különböző szakaszok követik benne egymást. Az embernek tudnia kell, melyik idő milyen cselekvésre kedvező, s pontosan kell tudnia, mikor kezdődik ez az idő. Ebből fakadt a naptártud. igénye: a bolygók és csillagok kelte, nyugta és együttállása által meghatározott, rendszeresen visszatérő időszakok kiszámítása. Így pl. a mexikói naptár a napévet 365, a vénuszévet 584 napos, az éveket 52 éves ciklusban számolta. A csillagászati megfigyelések gyakorlati alkalmazása arra a feltételezésre támaszkodott, hogy a különböző létrendbe tartozó dolgok minőségi rokonságban vannak. Így pl. a kínaiak 5 szellemet ismernek, akik uralják a hangrendszert (pentatónia), az égtájakat (K, Ny, É, D, közép), a színeket (zöld, piros, fehér, fekete, sárga), az állatokat (bárány, tyúk, kutya, disznó, ökör), a test szerveit (tüdő, máj, vese, szív, lép), a bolygókat (Jupiter, Mars, Vénusz, Merkur, Szaturnusz) stb. Minden földi dolgot összefüggésbe hoznak az égi jelekkel, s az időpontoknak jelentése van az egyes cselekményekre. A bölcs az, aki ismeri az idők jeleit. - A modern ~ alapjai (60-as számrendszer, égkör 360 fokos beosztása, a nap 2 x 12 órája, a nap látszólagos pályájának csillagképekről elnevezett 12 részre osztása) Babilonból származnak, s K-ázsiai hatások fölvétele után az ókori hellén világban formálódott. A bolygók együttállása az állatkörökben és a 12 „házban” a születési horoszkóp alapja lett, melyből következtetéseket vontak le az egyes ember jellemére és sorsára. Az ~ a hellénizmus világképének része lett. 4 elem és 3 energia kombinációjával magyarázta az embert, s összefüggéseket állított föl az állatkörök és a test szervei, a bolygók és a fémek (→alkímia) stb. között. Ptolemaiosz szerint a mindenség 7 egymásra boruló bolygószférából s a csillagok szférájából áll. - A csillagoknak egyre nagyobb meghatározó szerepet tulajdonítottak, a kerség ezzel szemben eleve elutasította az ~t. A zsidók és az arabok továbbművelték, s Spo-on keresztül ill. a keresztesháborúk idején újra megjelent Eu-ban. Dante pl. a bolygók szféráit az üdvözültek tartózkodási helyeként látja. A reneszánsz és a barokk idején a csillagászat fejlődésével párhuzamosan az ~ba egyre több babonás elem szűrődött. Kepler volt az utolsó, aki az ~val és a csillagászattal egyszerre foglalkozott. - 2. erkölcstanilag: az ~ népszerű formája a csillagok állásából jósol, azaz az emberi szabadságtól függő tényeket látszólagos biztonsággal közli. E →fatalizmust és →determinizmust feltételező eljárás a tudatlanság és a babona nyereséghajhászó kihasználása, csalás, bűn az igazságosság és a szeretet ellen. Aki komolyan veszi, a →vallásosság erénye ellen vét. **

LThK I:964.