Magyar Katolikus Lexikon > A > asszonyavatás


asszonyavatás: 1. az új asszony helyének kijelölése a templomban. A lakodalmat követő reggel v. vasárnapon az új asszonyt rendszerint a férj közeli rokona vezette a tp-ban ahhoz a helyhez, amely ezután férje v. annak családja szerint megillette. - 2. egyházkelő: liturgikus eredetű egyházi →áldás. Kat-ok és prot-ok körében korábban egyaránt ált. szokás, amely a gyermekágy időszakának végét, s az első gyermek esetében az édesanyák rendjébe való befogadást jelenti. - Szülés után 1-6 héttel, amikor az →anya először mozdul ki a portáról (a bába v. az újszülött keresztanyja kíséretében), a vasárnapi sztmise v. istentiszt. után (olykor hétköznap) a pap áldásában részesül. Az ~ célja hálaadás a szerencsés szülésért, a gyermek bemutatása Isten színe előtt, s az anya és a gyermek Szűz Mária oltalmába ajánlása. - Déva vidékén az assz. ~kor megcsókolta a pap stóláját, s ezt kezében tartva vonultak az oltárhoz. Hegyháton (Vas vm.) az oltár körüljárása közben a bába az újszülött fejét a sztségtartóhoz érintette; uo. a pap ezt az alkalmat használta föl, hogy a törvénytelen csecsemő anyját megfeddje. (Más adatok szerint az áldást sok helyütt törvénytelen gyermek anyja részére az Egyh. nem szolgáltatta ki.) Ilyenkor v. paphiány esetén az ~t a bába v. más világi személy végezte. - Az ~ után Mo. számos vidékén az anya az utcán kenyeret, kalácsot osztogatott. A tp-ból hazatérve az aldunai székelyeknél az assz. rituális fürdést végzett, majd fürdővizében a család többi tagja is megmártózott. - Az ~ föloldotta a gyermekágyi időszak tilalmait; ekkor fektették az újszülöttet anyja mellől a bölcsőbe, s ekkor vetették a gyermekágy apotropeikus kellékeit a tűzbe. B.E.

Ethnogr. 1932. (Szendrey Zsigmond: Egyházkelő) - MNL I:174. - Bálint Sándor: A szögedi nemzet, III. Szeged, 1980. - Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén. Debrecen, 1986.