Magyar Katolikus Lexikon > A > apologetika


apologetika (a gör. apologesztai, 'igazolni, védeni valakit' igéből): a hit igazolásának tudománya, hitvédelem. - Az →apologéták munkásságából született, de míg ők a kerség egy-egy tételét, az ~ a hit egészét veszi védelmébe. A hihetőséget bizonyítja azzal, hogy kimutatja: a hit tanítása nem áll ellentétben a józan ész és az igaz tud. eredményeivel. Tárgya Isten léte, Jézus istensége, az Egyh. isteni eredete, ill. a mindenkori ellenfél érve. Első képviselői: →Lactantius, Caesareai →Euszébiosz, Szt Atanáz, Szt Ágoston. A kk-ban a zsidósággal és az iszlámmal szemben kellett védekezni; e korszak fő ~i műve Aquinói Szt Tamás Summa contra gentiles c. írása. A 16. sz. óta a protestantizmus, a →deizmus, a racionalizmus, majd a materializmus váltott ki ~i válaszokat az Egyh. részéről. - 1819: vált önálló teol. szaktud-nyá. Prohászka és Bangha munkásságában jelentős helyet foglal el. 1930 u. az →alapvető hittan része lett. **

Werner, K.: Geschichte d. apologetischen u. polemischen Literatur. 1-5. köt. Schaffhausen, 1861. - Bita Dezső: A keresztény vallás isteni eredete. Bp., 1875. - Dudek János: A ker. vallás apologiája. Uo., 1893. - Kováts Sándor: Hitvédelem és alapvető hittan. Temesvár, 1898. - Werdenich Endre: A boldog ember útja. Győr, 1903. - Hettinger, E.: Apologie des Christentums, 1-5. köt. Freiburg im Br., 1906. (m-ul is) - Zubriczky Aladár: Régi és új utak a hitvédelemben. Esztergom, 1906. - Szuszai Antal: Apologia. Győr, 1907. - Platz Bonifác: Apológai vitatkozások az igazság körül. Bp., 1915. - Madarász István: Életproblémák. Uo., 1931. - Horváth Sándor OP: Hitvédelmi tanulmányok, Bp., 1943. - Riedmann, A.: Die Wahrheit des Christentums. 1-4. köt. Freiburg im Br., 1949. - LThK I:723.