Magyar Katolikus Lexikon > A > animizmus


animizmus: 1. hit, mely szerint az anyagvilág minden részének lelke van. - 2. E. B. Tylor 1871: meghirdetett elmélete, mely szerint minden vallás a lélek halálon túli életének elképzelésében született és fejlődött ki. A fejlődés 1. fokán az emberek a term. dolgainak tulajdonítottak lelket, a 2. fokon már önálló szellemi lényekben hittek, a 3-on jutottak el az istenhithez. Az így magyarázható term-kultuszból fejlődött ki fokozatosan a →politeizmus, majd abból a →monoteizmus, végül a vallási fejlődés végső stádiuma, az erkölcsi tudat. - Egyes valláskutatók az ~tól megkülönböztetik az animatizmust, a vallás fejlődésének azt a fokát, mely a term. dolgait élőnek, de nem lélekkel bírónak tartja. Erős ~ él É- és DK-Ázsiában, s É-Amerika É-i részén. A vallástört. kutatások azt mutatják, hogy az ~ nem a legősibb vallásforma. **

LThK I:565. - König 1985:36.