Magyar Katolikus Lexikon > A > angyalok bukása


angyalok bukása: Ikgr. A Teremtés könyve elbeszélését, mely szerint Isten fiai földi asszonyokat vettek maguk mellé, a bukott angyalokra értették (Ter 6,2). Legismertebb közülük Lucifer aki egyenlővé akarta tenni magát Istennel. E lázadás büntetéseként Isten letaszította az égből, azóta mint a pokol fejed-e a föld alatt él. Az ~t önmagában alig ábrázolták, annál gyakrabban Lucifer tört-ének részeként (→Hortus deliciarum). Nagyobb ikgr. összefüggésben az ~ a Teremtés képei között szerepel. A jó és rossz →angyalok szétválasztása megfelel a világosság és a sötétség szétválasztásának, melyet már Szt Ágoston így magyarázott (De civitate Dei, XI:9,32). A kk. műv-e átvette ezt az értelmezést. Az ~val gyakran együtt ábrázolták Mihály főangyalt, aki ebben a jelenetben (éppúgy, mint az →utolsó ítélet képein) szétválasztotta a jót a rossztól. Főként az ellenreform. kedvelte az ~nak motívumát, mert a tévtanítók bukását látta benne. →ördög, →sátán V.J.

Sachs 1980:116.