Magyar Katolikus Lexikon > A > allegória


allegória (gör. 'képes beszéd'): elvont fogalom képszerű megjelenítése; önmagában láthatatlan elképzelés vagy elképzelések látható képben való megjelenítése; elvont valóság érzékelhető megjelenítése. - Nem azonos a →jelképpel, de attól nem mindig választható el világosan. Gyakran időszerű kapcsolata van világnézeti, társad. v. pol. folyamatokkal. - 1. Legjellegzetesebb formája, amikor egy fogalmat egy idealizált emberi alak (→megszemélyesítés) egy attrib-mal és gyakran fölirattal (titulus) jelenít meg (pl. nőalak kereszttel: →hit). Összetett tartalmakat több allegorikus személy képzelt cselekvésével ábrázolnak (pl. az erények és víciumok harca), v. e megszemélyesítéseket egy összefoglaló motívum alá rendelik (pl. az erények fája). Ugyanilyen célt szolgálhatnak a mindennapi élethez tartozó tevékenységek is (→hónapképek). Minden ~nak megfogalmazható programja van, az egyszerű fogalomtól a közmondáson át a bonyolult meséig v. tud. programig. - 2. Az ~ antik formái bekerültek a ker. műv-be is (csillagászati, földr., kronológiai fogalmak). Az erkölcsi tartalmú ~knak (erények, művészetek, 7 szabad művészet) is van antik előképük. A korai kk-ban ritka az újonnan megformált ~, legjelentősebb az →Ecclesia és Synagoga. Az ~t különösen a kk. derekán, főleg a miniatúra-festészetben kedvelték (→Hortus deliciarum), de az emlékmű-plasztikában is helyet kapott, s főleg No-ban bontakozott ki a moralizáló ~k köre (pl. a →világ fejedelme). A késő kk. új allegorikus motívumokat alkotott, melyek keveredtek más jelképekkel (az →élet forrása, →ostyamalom). - Az ~ lassanként elszakadt a vallás ter-étől és ált. emberi tapasztalatokat kezdett megjeleníteni (pl. az élet mulandósága). A mindennapi élet figurái és szatírikusan ábrázolt alakok lettek ~vá. A pol. élű ~k virágkora a 16. sz. a maga társad. és vallási ellentéteivel (→Antikrisztus). A protestantizmus képzőműv-ében fontos helyet foglalt el a jeleneteket ábrázoló ~, mely nyilvánvalóan a humanista ~khoz kapcsolódott; ezek bonyolult programját nem könnyű megfejteni (pl. dogma~k). Műv-ileg élénkebbek az ellenref. hosszú időn át ható ~i, melyek Rubens műveivel (győzelemábrázolás, Madrid, Prado) kezdődnek. V.J.

Sachs 1980:25.