🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > alexandrit
következő 🡲

alexandrit: a krizoberill ásványcsoportba tartozó, átlátszó drágakő. - Igen ritka, a legkeresettebb drágakövek egyike. II. Sándor orosz cárról kapta nevét (az első ilyen drágakövet 1830: a cár nagykorúvá válásának esztendejében találták az Uralban). Kémiai összetétele: berillium-alumínium-oxid, BeO.Al2O3. A kristályszerkezetbe belül színt adó nyomelemek a króm és a vas. Különleges tulajdonsága a színváltás: term-es fényben zöld, mesterséges megvilágításban ibolyás piros. Minél erősebben érvényesül ez a tulajdonság, az ~ annál értékesebb. - Legfontosabb lelőhelyei: Ural, Sri Lanka (Ceylon) D-i része, Burma, Tasmánia, D-Zimbabwe és legújabban Brazília. Kristályai nem túl nagy méretűek; ált. ékszerbe foglalható köveket csiszolnak belőle. Ritkasága, kedveltsége és magas ára miatt többféle utánzata is készül (szintetikus korund, szintetikus spinell, gránátüveg dublett), melyek azonban az ~tól optikai módszerekkel megkülönböztethetők. Szintetikus úton is állítanak elő ~ot, főként technikai célokra (lézerkövek); mikroszkóppal ezek is elkülöníthetők a valódiaktól. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977 - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.