Magyar Katolikus Lexikon > A > adó


adó: a közterhek viselésére hatóságilag kivetett anyagi hozzájárulás. - 1. Az Ósz-ben a kirsággal együtt jelent meg. Föltehető, hogy Dávid azért is rendelte el a népszámlálást, hogy az ~ fizetést megszervezhesse (2Sám 24). De erre valójában csak Salamon idejében került sor, aki az uralma alá tartozó területet v. legalábbis ennek nagyobb részét 12 körzetre osztotta, s ezeket arra kötelezte, hogy egymás után egy-egy hónapig természetben beszolgáltassák az előírt javakat. Ez a rendszer utóbb elégedetlenséget váltott ki: Salamon halála után a nép a kemény iga enyhítését kérte Jerobeámtól (1Kir 12,3). A királynak járt: birtok~ (Ez 48,21) és →tized a gabonából, a borból és a jószágból (1Sám 8,15.17) Ez utóbbi különösen a fogság után vált szokásossá. - A perzsák vámot, fej és föld~t szedtek (Ezd 4,13.20); az ~ alól azok, akik a Templom szolgálatában álltak, mentesek voltak (7,24). A Szeleukidák vámot, só és korona~t követeltek (1Mak 10,29; 11,35). A rómaiak föld~t (részint természetben, részint pénzben kellett fizetni) és különféle fej~kat vetettek ki, ami v. függött a jövedelemtől, v. attól függetlenül a gyermekek és az öregek kivételével minden zsidónak fizetnie kellett (→népszámlálás); s behozatali és kiviteli vámot szedtek (→vámosok, →templomadó) - 2. A mai polgári életben. Minthogy az állami, községi és egyházi közterhek viselésében való részvétel a természetjog követelménye, az ~ megfizetése ált. lelkiismereti kötelesség (a törvényes igazságosság követelménye), föltéve, hogy kivetése jogos, méltányosan elosztott és törvényszerű. Az egyenes ~t, személyekre róják ki ingó és ingatlan vagyonok v. foglalkozások után járó jövedelmük szerint; a közvetett ~ tárgyakat, ill. azok forgalmát terheli meg (vám, fogyasztási, forgalmi ~). ~fizetésre a természetes méltányosság és Isten parancsa egyaránt kötelezi a polgárokat (Mt 22,21; Róm 13,7). Hogy az ~ megfizetése lelkiismeretben is kötelezzen, igazságosnak kell lennie. Igazságosnak akkor mondható, ha 1. valóban közszükségletekre fordítják. 2. nem haladja túl a közszükséglet arányát, s 3. alkalmazkodik az adózók teherbíró képességéhez. →állami adó, →egyházi adó M.B.

1. BL:18. - 2. Hörmann 1976:1514.