vámos: →vámot szedő tisztviselő. – Jézus korában Palesztínában a vámot nem róm. tisztviselők szedték, hanem bérbe adták magánszemélyeknek, akik szintén tisztviselőket fogadtak szolgálatukba. Így érthető a ~ok feje (fő~) kifejezés. A vállalkozó ~nak érthető módon annyi jövedelemre kellett szert tenni, hogy fedezni tudja a bérleti díjat és az egyéb kiadásokat. Bár a felsőbb hatóságok megszabták a díjakat, elnézték az önkényeskedéseket. Így a ~ok meglehetősen gyűlöletesek lettek a lakosság körében. – Az ÚSz-ben állandósult szókapcsolat lett a ~ok és a bűnösök (Mt 9,10; 11,19; ugyanakkor 18,17: pogány v. vámos: 21,32: „a vámosok és a cédák”), úgyhogy aki ~sal érintkezett, megütközést keltett. 5,46 és Lk 3,12 szintén nem szólnak a ~ok mellett; ugyanakkor 7,29 és az ismert példabeszéd (18,9–14) azt tanúsítja, hogy a ~ok között is akadtak jó emberek. Név szerint szerepel a ~ok közül Zakeus (19,2) és Lévi (= Máté: Mt 10,3; Mk 2,14). R.É.

KL IV: 446. – BL:1906.