Magyar Katolikus Lexikon > A > abulia


abulia (lat.): akarathiány, akaratgyengeség. - Szervezeti okát nem lehet meghatározni, inkább az értelem, az érzelem, a szenvedély és az →akarat kapcsolatát kell megfigyelni. Minél szegényebb valakinek az értelmi képessége, akaratában annál korlátozottabb. Az értelmi fogyatékosok (idióták) akarati tevékenysége a leginkább korlátolt. Akiknek nagyon gyenge az ítéletalkotó képessége, azok nem tudnak ellenállni mások akaratának. Hasonlóképpen az érzelemszegény emberek is gyakran akaratképtelenek, hiszen az akarat indító oka valamilyen érzelmi benyomás (→apátia). Hasonló helyzetben lehetnek a képzelt betegek és a depressziósok. Az ~ megmutatkozhat a megfontolásban, a döntésben és a végrehajtásban. Vannak, akik szinte keresik a nehézségeket, hogy ne kelljen cselekedniök. Másokat a téves lelkiismeret v. egy rögeszme, ismét másokat értelmetlen makacsságuk tart vissza az elhatározástól v. cselekvéstől. - Az ~ lelki, idegrendszeri bajok jele, ill. következménye. ~ esetében nehéz eldönteni a szándékosságot, s ez erkölcsi, jogi és ped. problémát jelent. Nagy emberismeretet és határozottságot kíván a nevelőtől mások akaratának nevelése, erősítése. Az erkölcsi felelősség eldöntésében is körültekintéssel kell eljárni, megvizsgálva, hogy milyen mértékű az illető akarati gyengesége, ill. befolyásoltsága. →akaratlan, nem szándékolt tett, →akaratnevelés, →akaratszabadság, →akart, szándékolt tett **

Palazzini I:26.