Magyar Katolikus Lexikon > A > Avicebron


Avicebron, Salomon ben Jehuda Ibn Gabirol; Avencebrol, Ibn Gabirol (Malaga, Spo. 1020 k.-Valencia, 1057 v. 1070 k.): zsidó filozófus, moralista, vallásos költő. - A skolasztikusok nevezték ~nak és tévesen arab fil-nak tartották. Fil-jának jellemző vonása, hogy a zsidó vallási tanításokat arisztotelészi és újplatonikus gondolatokkal vegyítette. Rendszere panteista vonásokat mutat. Szerinte a világegy. emanációs folyamat útján jött létre: Isten-világszellem-világlélek-érzéki világ a kisugárzás fokozatai, melynek oka az akarat, amit hol isteni erőnek, hol hüposztaszisznak mond. Nézete szerint minden dolog egységet (szubsztancia) alkot, ami anyagból és formából áll. Az ún. szellemi anyagról szóló tanítása (ami szerinte érvényes a szellemi lényekre is) az Ibn Masarrah (†931) córdobai kalifa körül kialakult pszeudoempedoklészi körtől származik. ~ fő műve, a Fons vitae, 'Az élet forrása' a kk-ban jól ismert. Alexander Halensisre, Nagy Szt Albertre, Aquinói Szt Tamásra és különösen Duns Scotusra volt nagy hatással. Szt Tamás ellene írta 15. opusculumát: De substantiis separatis. A zsidóknál ~t inkább etikai írásain keresztül ismerték. Nagyra becsülték vallásos költészetéért, amelynek egy részét a zsidó lit-ba is átvették; leghíresebb a didaktikai-fil. jellegű Kir. korona c. himnusza. - Egyik engesztelő költ-ének kézirata az MTA kvtára Kaufmann-gyűjt-ében található. B.P.

VIL IV:705. (s.v. Ibn Gabriol) - LThK I:1148.