Althaus, Paul (Obershagen, Hannover, 1888. febr. 4.-Erlangen, 1966. máj. 18.): evangélikus teológus. - Tübingában és Göttingában tanult. 1914: Göttingában docens lett. A rendszeres teol. és az úsz-i egzegézis ny. r. tanára 1920-25: Rostockban, 1925-56: nyugalomba vonulásáig Erlangenben. - Az egyhatyák és a reform. teológusainak kiváló ismerője, a Luther-reneszánsz egyik úttörője. A 20-as években kiadta a hit teológiája jelszót; szembefordult az ún. →dialektikus teológiával, így K. Barth-tal is. Bírálta a lutheranizmust is. A teremtést, a term-et, az emberi valóságot, a vallásokat is tanulmányozta, nem szorítkozott kizárólag a Jézus Krisztus által adott történeti kinyilatkoztatásra: elfogadta a primitív kinyilatkoztatást, ill. a bibliain kivüli általános kinyilatkoztatást, ezért a prot-ok bírálták. Az ökumenizmus híve volt. Számos prédikációgyűjt-t adott ki. - Fm: Die letzten Dinge. 1922. - Communio Sanctorum. 1929. - Grundriss der Dogmatik. 1-2. köt. 1929-32. - Teologische Aufsätze. 1-2. köt. 1929-35. - Die christliche Wahrheit. 1947. - Die Theologie Martin Luthers. 1962. - Die Ethik Martin Luthers. 1965.  Sz.F.

Vanzan-Schultz 1978:317. - Dank an P. A. Erlangen, 1958:248.