Alfonz, de Orozco, Szt, OESA (Oropesa, Toledo mellett, Spo., 1500. okt. 17.-Madrid, 1591. szept. 19.): teológus, lelki író. - Apja az oropesai kastély intézője volt. ~ kisfiúként 3 évig a telodói szegyh. fiúkórusának tagja, 1514-től a salamancai egy-en tanult. Szerz. hivatása 1520: Villanovai Tamás nagyböjti szentbeszédei hatására érett meg. 1522: lépett a r-be, fogadalmait Villanovai Tamás kezébe tette le. 1527: pappá szent. Hitszónok, 1530-54: a soriai, medinai, sevillai, granadai és valladolidi konventek priorja. 1549: mexikói misszióba indult, de a Kanári-szigeteken megbetegedett és vissza kellett fordulnia. 1554: a Valladolidban székelő V. Károly (ur. 1519-56) kivenezte hitszónokává és tanácsadójává, e tisztségét a cs. fia, II. Fülöp uralkodása (1556-98) idején is betöltötte. 1561: az udvar ~zal együtt Madridba, a Szt Fülöp konventbe költözött. Nagy szegénységben élt, naponta egyszer étkezett és három óránál nem aludt többet. Személyválogatás nélkül segített mindenkin, valamennyi társad. rétegből. Madrid-szerte a Szt Fülöp sztjének kezdték nevezni. Az általa alapított, Megtestesülésről nev. koll-ban halt meg, mely ma a sp. szenátus székhelye. - Fm: Vergel de oración y monte de contemplación. Sevilla, 1544. - Desposorio espiritual. Uo., 1551. - Regimiento del alma. Valladolid, 1551. - Las siete palabras de la Virgen. Uo., 1556. - Bonum certamen. Uo., 1562. - Victoria de mundo. Uo., 1565. - Regalis institutio. Alcalá, 1565. - Arte de amar a Dios y al projimo. Valladolid, 1568. - De la suavidad de Dios. Uo., 1588. - 1882. I. 15: b-gá, 2002. V. 19: sztté avatták. Ü:  **

NCE X:784. (1521: lépett a r-be; 1881. X. 1: avatták b-gá) - LThK 1993. XI:205.

Alfonz, Liguori, Szt (Marianella, Nápolyi kirság, 1696. szept. 27.-Pagani, 1787. aug. 1.): püspök, rendalapító, egyháztanító. - Nápolyi nemes család 8 gyermeke közül a legidősebb. 17 é. korában mindkét jogból drált, 2 év gyakorlat után önálló ügyvéd. 27 é. korában, amikor elvesztett egy fontos pert, magába szállt és a papi hivatást választotta. Tanulm-ai befejeztével szülőföldjén százszámra térített meg megrögzött bűnösöket. Az evang-ot - a barokk túldíszített nyelvével szemben - egyszerű szavakkal hirdette, a bűnösöket a fr. földről terjedő túlzott szigorúság (→janzenizmus) helyett szeretettel és reményt keltve megtérésre buzdította. Scala hegyvidéki városkában közelről látta a pásztorok és bányászok lelki elhagyatottságát, s népmissziók tartására hivatott papi közösséget (→redemptoristák) alapított. Első társai kettő kivételével ugyan elhagyták, de az újabbak mellette maradtak, s miután Hofbauer Szt Kelemen kongreg-jához, az „Üdvözítőről nevezett papi társaság”-hoz csatlakozott, közössége elterjedt Itálián túl is. A 18. sz. nagy erkölcstani vitájában (→probabilizmus) a józan középút keresésével a legnagyobb moralisták közé emelkedett. Tiltakozása ellenére 66 é. korában XIII. Kelemen kinev. Sant'Agata dei Goti pp-évé. Ppsége 13 éve alatt megváltoztatta egyhm-jének lelki arculatát: missziót tartott minden pléb-n, segítette a társad. elesettjeit. Amikor ismételt kérésére VI. Pius 1775: fölmentette ppi tisztéből, mint ált. főnök visszatért szerzetébe. - Utolsó 17 évében nyaka úgy meggörbült, hogy fejét nem tudta fölemelni, humora azonban nem hagyta el haláláig. XVI. Gergely 1839: a sztek, IX. Pius 1871: az egyhtanítók sorába iktatta. - ~ elmélkedési módszere Alkantarai Szt Péterére épül: 1. Isten jelenlétébe helyezkedem és élő hittel imádom őt. - 2. Lelkiismeretvizsgálatot végzek, bánom bűneimet, mélyen megalázkodom Isten előtt és megvallom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy beszélgethessek vele. - 3. Beismerem, hogy magamtól képtelen vagyok elmélkedni, azért teljes bizalommal kérem a Szentlélek Úristen kegyelmét. - 4. Megfontoltan és nyugodtan elolvasom az elmélkedés tárgyának választott lelki olvasmányt. - 5. A hit fényében élénken elképzelem az elmélkedési anyagot (ha tanítás: mintha maga Isten, Jézus v. az Egyház mondaná azt nekem; ha történet: mintha az én jelenlétemben menne végbe). - 6. Megfontolom a különféle körülményeket: Ki tette, mondta azt? Mit mondott? Hogyan? Kiért? Miért? stb. - Mi itt a teendőm? - Mit tettem eddig? - Mit tegyek a jövőben? És miért ezt? - 7. Az elmélkedés legfontosabb része a jó elhatározás, melynek konkrétnak, alázatosnak, Istenben bizakodónak és erősnek kell lennie. - 8. Alázatos imádságban kérem Isten kegyelmét, hogy megjavuljak, a megismert igazságot megszívleljem és szerinte éljek. - 9. Jó feltételeimet egyesítem az Úr Jézus, a Boldogságos Szűz és a szentek érdemeivel és ezekre való hivatkozással kérem Istentől a jóban való kitartás kegyelmét. - 10. Megköszönöm Istennek a kapott kegyelmeket, megújítom föltételeimet és kérem az Isten szolgálatában való hűséget. - 11. Elmélkedés végén: a, Kiválasztok magamnak egyet az épületes gondolatok közül, hogy napközben többször is visszagondoljak rá. b, Rövid vizsgálatot tartok arról, hogyan végeztem az elmélkedést. Ha jól: megköszönöm Istennek, ha rosszul: keresem a hiba okát. Megbánom szórakozottságomat és megígérem, hogy a jövőben az ő kegyelmével jobban összeszedem magam. Ha minden jóakaratom mellett sem tudtam jól elmélkedni: nem veszítem el a kedvemet, nem engedek a szomorúságnak, hanem annál nagyobb bizalommal kérem Isten segítségét a továbbiakhoz. - Attrib-ai: kereszt, kv, monstrancia, rózsafüzér. - A keresztény erkölcs és a katonák védősztje. Ü: aug. 2. - Vallásos tartalmú szövegeket írt népdalokra, ill. szerzett ilyeneket; közülük néhány ma is ismert. - Fm: Practica del confessore. Venetiis, 1748. - Istruzione... Uo., 1757. - Theologia moralis. Uo., 1763. - Homo Apostolicus. Tom. 1-3. Bassani, Venetiis, 1770. - M-ul: Kálvária járás vagyis szt keresztút. Pest, 1861. - Vezérkv. az Oltárisztség látogatásáról. Ford. Nogáll János. Pest, 1867. (5. kiad. Bécs, 1885; 19. kiad. Bp., 1938.) - Az üdvösség útja. Ford. Varga Miklós. Cegléd, 1896. - Sztséglátogatók kv-e. Bp., 1902. - Jézus Krisztus keserves kínszenvedése és halála. 4. evang. nyomán. Uo., 1903.- A krisztusi lélek. Átd. Nagy Imre Leó. Uo., 1913. - Mentsd meg a lelkedet. Kiskunmajsa, 1913. - A Jézus Krisztus iránt való szeretet gyakorlása. Ford. Dombi Márk. Bp., 1922. - Megegyezés Isten akaratával. Ford. Dombi Márk. Uo., 1924. (Korda kv-ek 1.) - Az örök igazságok. Elmélkedések a hét minden napjára. + Az imádság. Rövid ért. Ford. Dombi Márk. Uo., 1924. (uaz 2.) - Szűz Mária dicsősége. Ford. egy kongreganista. Kalocsa, 1924. - A Boldogságos Szűz Mária erényei. Rákospalota, 1930. (Lelkiélet kis kv-ei 2.) - Gondolatkincsek Ligouri Szt A. műveiből. Bp., 1946. **

Hughues: L. szt Mária Alfonz látogatásai a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Pest, 1857. (4. kiad. Bp., 1922) - KL I:41. - Schütz 1933:140. - SzÉ 1990:395.

---

Alfonz, de Orozco, Szt, OSA (Oropesa, Toledo mellett, Spo., 1500. okt. 17.– Madrid, 1591. szept. 19.): teológus, lelki író. – Apja az oropesai kastély intézője volt. ~ kisfiúként 3 é. a toledói egyh. fiúkórusának tagja, 1514–: az amancai egy-en tanult. Szerz. hivatása 1520: Villanovai Szt Tamás OSA nagyböjti szentbeszédei hatására érett meg. 1522: lépett a r-be, fogadalmait Tamás kezébe tette le. 1527: pappá szent. Hitszónok, 1530–54: a soriai, medinai, sevillai, granadai és valladolidi konventek priorja. 1549: mexikói misszióba indult, de a Kanári-szigeteken megbetegedett és vissza kellett fordulnia. 1554: Valladolidban V. Károly kir. (ur. 1519–56) kinevezte hitszónokává és tanácsadójává, e tisztségét a cs. fia, II. Fülöp uralkodása (1556–98) idején is betöltötte. 1561: az udvarral együtt Madridba, a Szt Fülöp konventbe költözött. Nagy szegénységben élt, naponta 1x étkezett és 3 óránál nem aludt többet. Személyválogatás nélkül segített mindenkin, valamennyi társad. rétegből. Madrid-szerte a Szt Fülöp szentjének kezdték nevezni. Az általa alapított, Megtestesülésről nev. koll-ban halt meg (2000: a sp. szenátus székhelye). – Fm: Vergel de oración y monte de contemplación. Sevilla, 1544. – Desposorio espiritual. Uo., 1551. – Regimiento del alma. Valladolid, 1551. – Las siete palabras de la Virgen. Uo., 1556. – Bonum certamen. Uo., 1562. – Victoria de mundo. Uo., 1565. – Regalis institutio. Alcalá, 1565. – Arte de amar a Dios y al projimo. Valladolid, 1568. – De la suavidad de Dios. Uo., 1588. – 1882. I. 15: b-gá, 2002. V. 19: sztté avatták. Ü: szept. 19. **

NCE X:784. (1521: lépett a r-be; 1881. X. 1: avatták b-gá) – LThK 1993. XI:205.

Alfonz, Rodríguez, Szt, SJ (Segovia, Spo., 1532. júl. 25.–Mallorca, 1617. okt. 31.): laikus testvér, misztikus. – Gazdag gyapjúkereskedő fia. Az elsőáldozásra B. →Faber Péter készítette fel. 1546: az alcalái jezsuita koll-ban kezdett tanulni, de apja halála miatt még az 1. évben hazatért és az üzletet segítette. 1558: megnősült, 3 gyermeke született. Anyagi nehézségei támadtak, s 1564: rövid időn belül meghalt lánya és egyik fia, felesége és édesanyja. Eladta mindenét és visszavonult a nővéreihez. Miután elvesztette másik fiát is, 1571: belépett a r-be, laikus testvér maradt haláláig. Valenciában volt novic., majd a montesionei (Mallorca szg.) koll-ban kapus. Rendkívüli türelemben és alázatban élt. Keményen sanyargatta magát, szinte állandóan böjtölt, misztikus kegyelmekben részesült. – 1825. VI. 12: b-gá, 1888. I. 15: sztté avatták. Ü: okt. 30. **

Schütz IV:130. – NCE XII:547.