🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Abaddon
következő 🡲

Abaddon (a héb. abad, 'tönkretesz' szóból): a romlás, a pusztulás helye. - A Zsolt 88,12; Péld 15,11; Jób 26,6; 28,22; 31,12: az →alvilág. Jób 28,22 megszemélyesíti; előfordul Hénoch (etióp) kv-ében és Illés apokalipszisében (10,7). Jel 9,11: a mélység angyalának, a sáskák kir-ának héb. neve, gör. megfelelője Apollión (pusztító, romlást hozó; célzás Apollóra?). A későbbi rabbinista irodalomban a →pokol 4 része közül az egyik. **

BL:1.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.