Magyar Katolikus Lexikon > A > állam


állam: I. A Szentírásban. Az ÓSz-ben az ~ alakulása szempontjából 5 korszakot lehet megkülönböztetni: 1. A nomád időkben a vérrokonságon (család, törzs) alapult a közösség. A zárt törzsi közösség élén a sejk, a 'vén', a 'legöregebb' állt, akit a családok maguk választottak vezetőül. Személyes tekintélye alapján békeidőben tanácsokat adott, döntött a vitás kérdésekben, háború idején vezér volt. - 2. A Kr. e. 12. sz-ban, a bírák korában (a Jahve-hit összetartó ereje mellett is) Izr. törzsei pol-ilag szabadok és egymástól függetlenek voltak, legfölljebb háború idején lehetett szó bizonyos fokú egységről. A Bír 5 kilenc törzset említ. A törzseken belül a vérségi kötelék meglazult, s kánaáni mintára a helyi közösségek (anya- és leányvárosok) léptek előtérbe, (vö. Szám 21,25.32; Józs 17,11, Bír 1,27). A város~okban a vezető réteget a tekintélyes családok fői, a vének képviselték (8,14; 9; Rut 4,2). Ez a Mózesről kialakult képen is tükröződik (Kiv 18,23; MTörv 1,15; 19,12). - 3. A királyság bevezetésével szorosabb politikai egység jött létre. Jóllehet a nomád szabadságvágyon túl a vallási szempont is ellene szólt a királyságnak (amely Isten kizárólagos uralmának elvetését jelentette, vö. 1Sám 8), mivel Izr. vénei úgy látták, hogy a filiszteusokkal szemben egységes vezetésre van szükségük (8,4), mégis létrejött, mégpedig Isten közreműködésével. Saul fölkenése után sok erőfeszítést tett, hogy a törzseket összehangolja, de miután nézeteltérése támadt Sámuellel, elbukott. A kirság csak Dávid idején épült ki és szilárdult meg Izr-ben (udvartartás, testőrség, hivatalnokok, trónöröklés, hárem). A kir-nak igen nagy volt a hatalma, s bizonyos mértékig még a vallási életre is kiterjedt (2Sám 20,23; 1Kir 2,26), de a törzsek korábbi vezetőit tekintetbe kellett vennie (2Sám 2,4; 5,3; 15,13). Salamon ezen változtatni próbált, 12 kerületre osztotta az országot (1Kir 4,7; 5,7). A papok egyre inkább kir. tisztviselőkké váltak, és függő helyzetbe kerültek. A későbbi kir-ok idején a nép jobban ragaszkodott a régi hagyományokhoz, így a vének nagyobb szerephez jutottak (21,1-16; 2Kir 4,13; 11,17). - 4. A babiloni fogság után a pol. vezetés egyre inkább elszakadt a vallási tekintélytől, s míg pol-ilag Izr. perzsa tart. lett (Neh 7,6; Ezd 2,1), vallásilag a főpap és a vének vezetésével egyfajta függetlenségre tett szert (2,2; 4,3, 5,5; 6,7; 10,8; Neh 7,7.70; 11,1). A gör. időben, a Ptolemaioszok és a Szeleukidák uralma alatt kialakult a →főtanács, amely Krisztus idejében már fontos szerepet töltött be. - 5. Az utolsó korszak Kr. e. 167: a →Makkabeusok lázadásával kezdődött, amely először népi megmozdulás volt, később mégis új államformához vezetett. Johannesz Hürkánosz (ur. Kr. e. 134-104) még népvezér volt, utódai már kir-nak nevezték magukat. A hatalom azonban a róm. helytartók kezébe került. - 6. Az ÚSz nem tartalmaz az ~ra vonatkozóan határozott tanítást, maga az ~ kifejezés sem szerepel benne. Jézus tanításából csak néhány részlet hozható összefüggésbe az ~mal, s az ÚSz többi része is rendszerint csak valamely adott helyzetben érinti az ~ kérdését anélkül, hogy átgondolt, átfogó tanítást adna. Mk 12,13-17: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré” Jézus az adó megfizetését nem az egyén döntési körébe tartozó dolgok közé sorolta, hanem kötelességnek tekintette, mivel a saját körén belül minden hatalomnak (még a pogány államnak is) megvan a szerepe. Mindamellett az Isten iránti engedelmesség előbbre való és minden másnál fontosabb, ezért Jézus nem hagyja, hogy a hatalom gátolja őt messiási küldetése teljesítésében (Lk 13,31). Jézus Pilátus előtt nem szorosan az ~hatalomról beszél, nem azt vezeti vissza Istenre, (miként Szt Pál a Róm 13,1-7-ben), hanem minden hatalmat Istennek tulajdonít (Jn 19,11). - 7. Az ap-ok a zsidó főtanáccsal szemben bátran hangoztatták, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embernek (ApCsel 4,5-22; 5,17-40). Uakkor az ÚSz némelyik szerzője szembeötlően lojális a róm. birodalom iránt (vö. Lk 23,4.13-16.22; ApCsel 16,36-40; 19,31; 21,31; 27,43). Szt Pál az ÓSz-től és a korai zsidó szemlélettől függetlenül föltétlen engedelmességet kíván az ~hatalom iránt a ker-ektől (Róm 13,1-7). Péter ap. is erre figyelmeztet (1Pt 2,13-17), s a figyelmeztetésének külön súlyt ad, hogy saját tapasztalatából tudta, mit jelent, ha az ~hatalom valakit az igazságért és a ker. névért üldöz (3,14-17; 4,12-19;. 2,14). - Az ősker. közösségekben szokás volt imádkozni a kir-ért és az elöljárókért. Szt Pál ezt külön figyelmébe ajánlja Timóteusnak (1Tim 2,1; Tit 3,1). Ha azonban az ~ vezetői visszaélnek hatalmukkal és isteni méltóságot tulajdonítanak maguknak, a Sátán eszközeivé válnak, és nem tarthatnak tovább igényt az engedelmességre (vö. ApCsel 12,19-23; Jel 13,4.15; 14,6.9.11; 16,2; 19,20. Úgy tűnik, Szt János az →Antikrisztus alakjában, valamiféle totális ~hatalom zsarnoki vezetőjét látja). Ilyen helyzetben a ker-nek nincs más választása, mint a szenvedés türelmes viselésével tanúsítani a kereszt minden világi hatalom fölötti erejét. -

II. Polgárjogi szempontból az ~ a társadalom politikai szervezete, a társadalom hivatalos képviselője. A társad. irányítására szolgál, melyhez hatalmi eszközök állnak rendelkezésére. Az ~ azonban több, mint szervezet: egyszerre sajátos pol. gyakorlat, eszme és szervezet. - A szociológia és politológia megkülönböztet egymástól archaikus (primitív), ázsiai despotikus, nomád, poliszrendszerű antik, feudális rendi és polg. ~típusokat. A marxizmus értelmezésében az ~ a kizsákmányoló osztályok mindenkori erőszakszervezete, s mint ilyen tört. kategória, hiszen csupán az osztálytársad. kialakulásakor jött létre. Ezért az ~típusokat termelési módokhoz köti, miszerint ismer rabszolgatartó, feudális, kapitalista és szoc. ~típust. - Az ~ legfontosabb feladata a társad. békés és biztonságos életének megszervezése, ezen belül a termelés igazg-a, a közrend fönntartása, a társad. pol. szervezése. Mindennek föltétele az ~ ter-ének védelme, sőt a tört. tanúsága szerint a terjeszkedés is. Az ~ működése és irányítása, s a hatalmon lévő rétegek érdekei között közvetlen összefüggés van. A társad. előkelői közvetlenül maguk gyakorolták a hatalmat (a m. kirság tisztviselői egyszersmind a legtehetősebb bírtokosok voltak, miként a vm. vezetése is a módos nemesek köréből került ki), s viszont az ~i tevékenység biztosította a gazd. helyzetet, megszilárdította helyüket a társad. felső rétegeiben. Az ~i tevékenység hagyományos munkamegosztási ter-ei: a döntés (törv-hozás), a végrehajtás (közigazg.) és a törvénykezés (igazságszolgáltatás). Az ezek közötti munkamegosztás a tört. fejlődés, az ezzel összefüggő pol. rendszer, a tényleges berendezkedés és az uralmi szerkezet sajátos változásának függvénye. A fejlődés kezdeti fokán a hatalom kézenfekvő megtestesülése, a nyílt erőszak szelidített formája a bíráskodás. Az uralkodó és a társad. különféle szintjein ténykedő kiskir-ok, funkcionáriusok, tart-urak nem mondanak le a jogosítványról: a közigazg. feladat összeolvad a törv-kezéssel. A törv-hozás szükségképpen felségjogként jelenik meg. A szuverén uralkodó hozza meg a társad-at érintő lényeges döntéseket.

A társad. fejlődése a despotikus ~ot demokratikus irányba készteti; az előkelők bele akarnak szólni a döntésekbe, az uralkodó osztályok korlátozzák a kir. hatalmat. Kibontakozik a társad. felső rétegeinek képviselete (népgyűlés, rendi gyűlés, ogy., parlament; →parlamentarizmus). Ez a folyamat elvezethet egy kiszélesedő demokráciához, ahol valóban az ~ polgárainak képviseleti szervei szerveződnek meg (athéni demokrácia), v. egy sajátos dualista hatalomgyakorlás módszeréhez, melyben a kir. és a társad. kiváltságoltjainak (rendeknek) kompromisszumára épül a döntéshozatal (→rendek, →rendi dualizmus). Az abszolutizmus ellen küzdő polg. erők pol. ideológiájának alapelemévé vált a Montesquieu által kifejtett princípium, a hatalmi ágak elválasztasának elve, mely a 3 nagy ~szférát garanciákkal igyekszik egymástól elválasztani. A polg. forr-ak után ez az eszme diadalra jutott, s a gyakorlati ~tevékenységben is realizálódott az elválasztás, habár az ún. prezidenciális rendszerekben (→köztársasági elnök) az ~fő a parlament erőpróbáló partnerévé növekedett (miként az USA-ban a kongressz. és az elnök viszonyában ez jól szemlélhető). - A szovjet típusú ~szervezésnél új elméletet alkalmaztak: a hatalmi ágak egységének elvét. Az új teória arra épült, hogy az ~ a nép ~a, valamennyi szervében a népszuverenitás ölt testet, oktalanság tehát ezeket egymással szembeállítani. Az ~hatalom egységének kikovácsolója a társad. vez. ereje, a komm. párt. Miként a tört. tények bizonyítják, ez a megoldás a pártállam kialakulásához vezetett. - Az ~polgár szemében az ~ mint hatósági jogokkal rendelkező közigazg. személyzet jelenik meg. A tört. során igen nagy szerepe volt a döntést kikényszerítő fegyveres erőnek és az ~i hivatalnokoknak. -

III. Az Egyh. tanításában az ~ természetes, tökéletes és teljes közösség. A természetes közösség (societas naturalis) azt jelenti, hogy nem egyszerűen társadalmi szerződés eredménye, hanem az ember társas természetéből következik. Mindazonáltal a szerződésnek, a szabad társulásnak is van szerepe, hiszen a konkrét forma már értelmi belátás és szabad elhatározás eredménye, de maga a közösségi lét természetünkben gyökerezik. Hogy az ~ emellett tökéletes közösségnek is tekinthető, az annyit jelent, hogy saját célját saját eszközeivel el tudja érni, nem szorul más közösség kisegítésére. Uakkor teljes közösség is, ami arra kötelezi, hogy tagjait hozzásegítse személyiségük kibontakoztatásához, élet- és művelődési szükségleteik kielégítéséhez. Épp ezért az ~nak nemcsak a jogrendet kell őriznie, hanem teljesítenie kell az állampolgárok iránti kötelességeit is. - Már az egyhatyákat, K-en a kappadókiaiakat, Ny-on Szt Ágostont is élénken foglalkoztatta a helyes ~berendezkedés. Aquinói Szt Tamás is sokat tett a jó elméleti alapok lerakásáért. Rendszerezett ~elméletről azonban csak a 19. sz. óta beszélhetünk (XVI. Gergely, IX. Pius és XIII. Leó enciklikái). XI. Pius, XXIII. János, VI. Pál, és a II. vat. zsin., valamint II. János Pál a ker. lelkiismeret középpontjába állítja a szoc. kérdést. - Az ~forma kérdéséről XIII. Leó mondta ki: „Minden népnek joga van olyan államformát választania, amely hajlamainak, ősei intézményeinek és szokásainak leginkább megfelel”. Uakkor a legutóbbi idők pápái hangoztatják, hogy a modern ~ban egyre inkább érvényre kell jutnia a demokráciának. - Az ~ feladatairól vallott kat. fölfogás eltér mind az individualista-liberális nézőponttól, amely az egyéni szabadságjogra helyezi a hangsúlyt, és elfeledkezik az egyénnek a közösséggel szembeni kötelezettségeiről, mind a marxista kollektivizmustól, amely nem veszi tekintetbe az egyének és a kisebb csop-ok, közösségek jogait, érdekeit. Fölfogásunk szerint mind az egyesek, mind a közösség érdekeinek érvényre kell jutnia, az ~nak figyelembe kell vennie mind a közjó, mind a →szubszidiaritás elvét. Az előbbi nem egyszerűen az ~polgárok javainak összessége, nem is az ~kollektíva összjóléte, hanem az az érték, amely mind a közösség, mind az egyes polgárok életének kiteljesedéséhez szükséges. - A ker. ~elmélet síkra száll a közjót szolgáló jogrend mellett. Ennek az a föltétele, hogy az ~hatalom birtokosai hatalmukat törv-es megbízatás, minél szélesebb körű demokrácia alapján gyakorolják. Az osztó igazság értelmében a közjó megköveteli, de egyben korlátozza is az ~ közbeavatkozását, uakkor mennyiségi és minőségi szociálpolitikát követel tőle. Már XII. Pius, de a zsin. atyák és II. János Pál is hangsúlyozták: az ~hatalomnak az egyesekkel szemben alapfeladata, hogy biztosítsa az emberi méltóságot a magán- és közélet ter-én. Ehhez járul a szubszidiaritás elve, amely arra épül, hogy az egyén és az ~ közt álló közbülső láncszemeknek (közösségeknek) is meg kell hagyni a szabad kezdeményezés lehetőségét, a nagyobb közösségnek nem szabad fölszippantania a kisebbség jogait. Ez az elv egyaránt érvényes az egyesek és a kisebb-nagyobb közösségek, végső soron a közösségek és az ~ viszonylatára is. XI. Pius nézetei szerint a társad-nak nemcsak területi szempontból kell tagozódnia (tagállamok, tart-ok, megyék, ker-ek stb.), hanem hivatás szerint is; az osztályok szerinti tagozódást a hivatások, szakmák szerinti tagozódásnak kell fölváltania. Ezt az elképzelést nevezik a hivatásrendiség elvének. - A kat. ~elmélet szerint az ~ot nem illeti meg abszolút jog. XIII. Leó szerint „ha a hatalom birtokosainak akarata ellenkezik Isten akaratával és törv-eivel, akkor túllépik hatáskörüket, és lerombolják az igazságot”. Az egyes ~ok önállósága sem abszolút, minden orsz-nak nyitottnak kell lennie az összes többi felé. A kat. szociológia a közjó elvének nemzetk. vonatkozásaiból fejlesztette ki a népközösség tanát. Korunk Egyh-a hangsúlyozza az emberiség méretében való gondolkodás szükségességét. M.B.-Cs.I.

LThK IX:992. - DMC IV:352. - Bihari 1967; 1985. - Samu 1970. - Hörmann 1976:1491. - Állam- és jogtud. enciklopédia 1980. - Halász-Sári 1987. - BL:45.