Magyar Katolikus Lexikon > A > áhítat


áhítat (lat. devotio): 1. a római kultúrában az isteneknek szóló →áldozat, a katona teljes odaadása, a halált is vállaló önfeláldozása. - 2. vallásos jelentését a szó a 12. sz: kapta: készséges önátadás az Isten szolgálatával kapcsolatos dolgokban. Aquinói Szent Tamás szerint az ~ a lélek könnyed készsége a jóra. - Az ~ a →vallásosság erényének cselekedete, mely által az akarat szívesen és örömmel adja át magát Isten szolgálatára, és további cselekvésekre indít. Kiidulópontja az értelemben megszületett hódolat Isten előtt (→imádás), és a szeretet Isten iránt. A termfölötti ~ föltételezi a kegyelmet is. Az ~ hatása: a vallásosság gyakorlásának készsége, belső, lelki öröm és külső összeszedettség. Sajátos megnyilvánulásai a különböző →ájtatosságok. H.L.

DMC II:72.