Magyar Katolikus Lexikon > Ö > önzetlenség


önzetlenség (lat. altruismus, az alter, 'másik' szóból): a szeretet részerénye, amely arra tesz képessé, hogy a másik ember és a köz javát az ember a saját érdekei elé helyezze, esetleg azokat föl is áldozva szolgáljon. - Az ~ minden közösség (→család, →házasság, →társadalom) egészséges létezésének, működésének és békességének alapja; ugyanakkor a jó közösség a legjobb ~re nevelő. - Az ~ gyökere és mélységének meghatározója az istenszeretetből fakadó emberszeretet, melyben a személyek egymást Isten gyermekeinek tekintik, ennek megfelelően bánnak egymással: együttérzően és segítőkészen. Az ~ „aranyszabályát” az ÓSz negatív formában mondta ki: „Amit nem akarsz, hogy más tegyen veled, azt te se cselekedd másnak” (Tób 4,15). Az ÚSz-ben Jézus pozitív parancsot ad: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek azt velük” (Mt 7,12; Lk 6,3). Szt Pál a szeretethimnuszban fogalmazza meg az ~ lényegét: „a szeretet nem keresi a magáét” (1Kor 13,5). **

LThK I:325.