őr (lat. custos): 1. érték megőrzésével megbízott személy. A Szentírásban a felelősségrevonáskor Kain kérdezi: ~e vagyok én a testvéremnek? (Ter 4,9). Jákobnak álmában Isten megígérte, hogy ~e lesz (28,15; →lépcső). A jó és okos ember a tulajdon lelke ~e (Péld 16,17; 19,8). A próféta Jeruzsálem és Izrael ~e (Iz 21,11; 62,6). Az Én-ben testvérei a saját szőlőjükbe küldték ~nek (1,6), a város ~ei megverték a menyasszonyt (5,7). Az emberek ~e az isteni mindentudás (Jób 8,20), az ~ kunyhója, mely nem maradandó lakás, a gonosz ember életének képe (27,18). Jézus sírjának ~eit pénzzel némították el (Mt 28,11). - Személy ~e az →őrangyal, a test~, börtön~; területé az éjjeli~, tárgyaké a múzeum~, stb. - 2. a ferences →custodia elöljárója. - 3. a káptalanban: →őrkanonok. **